Interjú Németh Péterrel, a Balatoni Múzeum új igazgatójával

2021. január 15. InterjúMúzeumigazgató

Németh Péter múzeumpedagógus, környezetvédelmi mérnök lett a Balatoni Múzeum új igazgatója. Múzeumi múltjáról, az aktuális feladatokról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

A Balatoni Múzeum csapatát bemutató interjú-sorozatban majdnem egy éve, 2019 februárjában meséltél a hivatásodról, múzeumi munkádról. Kicsit idézzük fel: hány éve erősíted a csapatot, és milyen út vezetett az igazgatói posztig?

2008-ban kerültem a Balatoni Múzeumba. Pályakezdőként az volt a célom, hogy munkatapasztalatot szerezzek, de ahogy beléptem a neobarokk épületbe, tudtam, hogy ez több lesz egy munkahelynél.

Néhány hónappal később már pályázatot állítottam össze, és nyújtottam be a múzeum előtti zöld terület rendbetételére, virágosításra. A következő évben pedig megvalósíthattam a nyertes pályázatot.

A múzeum korábbi vezetője, Havasi Bálint támogatta is az olyan ötletek megvalósulását, amelyek a Balatoni Múzeum fejlődését segítik elő. Ez az aktivitás a következő években is végigkísért.

A feladatok és én mindig egymásra találtunk.

Így volt ez a múzeumpedagógiával is. Elvégeztem az ELTE-n a múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakot, majd belevetettem magam a múzeumpedagógiai programok szervezésébe és a foglalkozások lebonyolításába.

A járás minden iskolájával és óvodájával kialakítottam együttműködést, elindítottam a nyári, majd – a hazai múzeumi életben úttörőként – az őszi múzeumi táborokat. Az EU-s pályázatok lezárulásával párhuzamosan megjelentek a különböző hazai lehetőségek.

Kiemelt fontosságúnak tartom a fogyatékkal élők számára a speciális foglalkozások kidolgozását. A pályázati lehetőségeket kiaknázva tehetséggondozó programokat szerveztem a Zöldmező utcai iskolával együttműködve.

A foglalkozások színesítésére foglalkoztató lapokat, füzeteket szerkesztettem. Ebben az időszakban végeztem a természetvédelmi mérnök képzést, amely újabb lehetőségeket nyitott meg számomra a múzeumi életben. Előtérbe került a környezeti nevelés és a kiállításrendezés.

Az első kiállításom a denevérek színes világát mutatta be. A tárlat nem csak a szakmai életemben volt egy mérföldkő, de a múzeuméban is, hiszen több évtizede nem volt önálló ötleten alapuló természettudományos tárlat az intézményben.

2020-ban ugyancsak az én rendezésemben megszületett az első nagyszabású közösségi kiállítása a múzeumnak, mely a Nagyváthy iskola történetét tárta az érdeklődők elé. A személyes kötődésű kiállítást már helyettesként nyitottam meg, néhány nappal azelőtt, hogy megbízott vezető lettem Havasi Bálint szerződésének lejártát követően.

A világjárvány közepén, a gazdasági válság által megrendített pénzügyi körülmények és a kulturális munkavállalókat érintő jogszabályváltozások közepette vettem át a megbízott vezetői feladatokat.

Ebben az időszakban többen kérdezték, ilyen körülmények között megpályázom-e az igazgatói posztot. Hosszas mérlegelés, a kollégákkal folyatott több órás beszélgetések után döntöttem, nem elmenekülni kell a feladat elől, hanem megoldani, szembe menni vele.

Mik jelenleg a legsürgősebb a feladatok, milyen munkálatok folynak majd a múzeumban az első hónapokban, illetve az év első felében?

Minden év első napjai, sőt már az előző utolsó napjai is a költségvetés tervezésével zajlanak. Ez most sincs másként. A legfontosabb egy olyan pénzügyi terv összeállítása, amellyel normál körülmények között stabilan működtethető az intézmény.

Természetesen a nehéz gazdasági helyzetben most a stabilitás a legfontosabb, hogy a munkahelyeket megőrizzük, s a rendkívüli helyzet feloldását követően magas színvonalon fogadhassuk a látogatókat, a gyerekeket.

A zárt kapuk mögött a gyűjteményekben állagmegóvási nagymunkák folynak. Ezen munkálatoknak köszönhetően a képzőművészeti raktár festése, világításkorszerűsítése valósul meg, és modern bútorzattal gazdagodik a gyűjtemény.

A néprajzi raktárainkat gázosítottuk, és ebbe a gyűjteménybe is új, a műtárgyak védelmét szolgáló bútorzat kerül. Ilyen volumenű műtárgyvédelmi munkálatok sok éve nem voltak a múzeumban.

Legyünk optimisták, és beszéljünk arról, milyen színes kiállításokkal, programokkal várja a múzeum 2021-ben a látogatókat!

Az elmúlt évben, mikor a 2021-es év kiállításit, programjai terveztük, azt kértem kollégáimtól, hogy ne a mennyiségre, sokkal inkább a minőségre törekedjenek.

Úgy gondolom vonzó, változatos témájú kiállítások várják majd a Balatoni Múzeumba érkező kultúrafogyasztókat. Idén is többféle képzőművészeti tárlat várja a látogatókat, köztük például a Pelso Országos Kerámia és Gobelin Biennálé.

A nyári nagy kiállítás a „Fürdőélet a Nagy Háborúban” címet viseli, ősszel pedig megmutatjuk a szent helyeket Zalában egy néprajzi és régészeti közös kiállításban. Természetesen ebben az évben sem maradhat el a MŰSZAK kiállítása. A családi programok terén tervezünk újításokat, meglepetés programokat, múzeumi roadshow-kat. Egy mozgalmas és izgalmas évre számítok.

Az utóbbi években jelentősen fejlődött a múzeumpedagógiai infrastruktúra és kínálat. Milyen újdonságok várhatók ezen a téren?

A múzeumpedagógia eszköztárában is folyamatos a gyarapodás. 2020-ban preparátumokkal, laboreszközökkel bővült a múzeum demonstrációs eszközgyűjteménye.

A 2021-re tervezett hét táboron túl az óvodások és iskolások félszázat is meghaladó múzeumpedagógiai programra jelentkezhetnek.

A pandémia idején is sokat dolgoztunk kollégáimmal azon, hogy minél színvonalasabb és lehetőleg minél több tantárgy tematikájához kapcsolható foglalkozást kínáljunk és tarthassunk meg a nebulóknak.

Fontos számodra, hogy a múzeum a szó szoros és átvitt értelmében is kilépjen a falai közül. A virtuális és a valós térben hol találkozhatnak 2021-ben a múzeummal, a gyűjtemények kincseivel, s az itt felhalmozódott tudással az érdeklődők?

A 2010-es évek nagy múzeumpedagógiai és infrastrukturális fejlesztései színessé, családbaráttá tették a múzeumot. Olyan sokféle a kínálatunk, hogy egy család akár egy teljes napot eltölthet a múzeum falai között és a kertjében.

Viszont ahhoz, hogy a múzeumi munkát, a gyűjteményt az állampolgár megismerje, nem elég csak a falakon belül maradnunk. El kell menni a polgárokhoz, a gyűjtőterület településeire.

Ezen alkalmak hasznosak lehetnek a gyűjtemények gyarapítása szempontjából is. A padlásokon még napjainkban is számtalan, a múzeum számára értékes tárgy lapul meg, amelyeket a tulajdonosok sok esetben kidobnak.

Ahogy én a múzeumpedagógiában a tárgyak testközelségét tartom fontosnak, úgy a kiállítások, a múzeumi élmény is csak úgy az igazi, ha személyesen éli át a látogató.

A járványhelyzetben a sok hónapos bezártság minket is a virtuális térbe tolt. Elérhetőek vagyunk naponta frissülő tartalommal közösségi oldalunkon, You Tube csatornánkon kisfilmeket teszünk közzé. Mindezek mellett nekünk is, és a potenciális látogatóinknak is hiányzik a személyes jelenlét a múzeum épületében.

Egyre több az olyan óhaj, hogy milyen jó lenne ismét menni a múzeumba.

Sokan várják a múzeum szabadulószobáját, amelyet ahogy megnyitottuk, a járvány miatt már zárni is kellett.

Hogyan látod magad előtt a Balatoni Múzeumot 2025-ben?

Az elmúlt év mindenki számára fekete volt.

Mégis a múzeumban – nem számítva a pályázati nagy beruházásokat – történtek olyan kis lépések, amelyek komfortosabbá, szebbé tették a múzeum közvetlen környezetét, végre komoly állományvédelmi munkákat tudtunk és tudunk végezni. Ezek az apró lépések is bizakodásra adnak okot.

Úgy gondolom, kitartó alázatos munkával lesz még egy épület a kultúrpalotán kívül, amelyet a Balatoni Múzeum külső raktárként használ. Ez egy komoly szakmai előrelépés lenne a múzeum életében, és reális célnak tekinthető.

Az épület akkor ér valamit, ha élettel teli.

Lelkiismeretes, elégedett dolgozók munkálkodnak benne azért, hogy minél több látogató pozitív élményekkel, azzal az érzéssel távozzon, hogy „Ide vissza kell jönni!”