Leletmentés az egykori keszthelyi téglagyár területén 1954-ben

2021. február 4. LeletmentésRégészettemetkezésnépvándorláskor

A napokban kezembe került Dr. Sági Károly egy régi, 50- es évekbeli ásatási jelentése. A munka, amiről a jelentés szól, ma azt mondanánk leletmentés volt, helyszíne pedig a keszthelyi téglagyár területe.

Az egykori téglagyár a Hévízre vezető műút keleti oldalán, az ún. Vadaskert közelében állt, és itt bukkantak a területen dolgozó munkások 1954. decemberében, földmunkák közben a gyár épületeitől északra eső területen a koranépvándorláskori sírra.

Miután értesítették a múzeumot Sági Károly azonnal a helyszínre sietett.

Sági jelentésében részletesen leírja a sírt és annak mellékleteit.

„A sír ún. aknasír. A sírban fiatal lány nyugodott. A találók, akik nem vették észre, hogy sírral van dolguk a gyenge csontokat részben átdobták a megforgatott földbe, csak miután a sírt felismerték, álltak meg a munkával.”

Csontvázas gyermeksír, tájolása észak- dél, hossza 170 cm, szélessége 60 cm, mélysége 210 cm.

„A 210 cm mély sírgödör függőleges aknájában 160 cm mélységben 26 cm széles padkát hagytak a sírgödör keleti oldalán és részben a gödör nyugati fala alatt mélyítették tovább a sír üregét. A temetkezés a gödör nyugati fala alatti padmalyba történt.”

A sírban egy 10 év körüli lány maradványai feküdtek. A váz hossza nem volt mérhető. Sági leírása szerint a váz jobb oldalán feküdt, arccal nyugat felé fordítva, karok az arc elé voltak húzva, térdei kissé fel voltak húzva.

A leletmentés megkezdésekor sajnos a váz térdtől felfelé fekvő részei már nem voltak a sírban, a munkások kidobták azokat. A váz alsó lábszárai viszont bolygatatlanok voltak.

Sajnos a leletmentés megkezdésekor a koponyának is már csak a lenyomatát tudták megfigyelni a sárga agyagos talajban.

Sági Károly a sírban az alábbi leleteket találta:

A váz fejénél kétfülű, téglaszínű, vörös festés nyomait őrző kerámia korsót (1. sz. melléklet), melyet kidolgozásának finomsága alapján még római mester munkájának tart.

A korsó mellett bárány lábának csontjai feküdtek (2. sz. melléklet). Sági helyszíni megfigyelése szerint a csontokat valamiféle faedényben helyezhették a sírba.

A 3. sz. melléklet az arany torques, mely a váz nyakára volt kapcsolva, az 5-6. sz. melléklet pedig egy- egy arany csat. A csatok a váz jobb, illetve bal bokáján feküdtek.

Ezek a csatok helyzetük alapján a lábbeli megerősítésére szolgálhattak.  „A 7. sz. melléklet nagyobb arany csat…”, amely a váz bokái között került elő és egykor ez a csatocska az övhöz tartozhatott.

A váz kissé felhúzott jobb lábszára mellett egy vaskés feküdt fa tokban (4. sz. melléklet).

A 8. sz. melléklet, egy durva felületű, vöröses- szürke színű edény alsó részének töredéke a jobb lábfejnél került elő.

A sírban feltárt arany csatok analógiái, viselettörténeti adatok alapján Sági a temetkezést hun korinak határozta meg. A sír tájolása, a halott test helyzete alapján a temetkezést egy hun szolgálatban álló, előkelő germán gyermekének sírjaként határozta meg.

A lelet legközelebbi analógiájaként a Gáti- dombon előkerült leleteket említi. Az ott előkerült és hunként meghatározott lelet pontos lelőhelyét már Sági sem tudta meghatározni, de feltételezi, hogy az 5. század első felében a Vadaskert környékén gazdag hun temetkezések kerülhettek a földbe.

Sági Károly a feltárás után még több napig folytatta a kutatást a területen (december 13-21-ig). A sírtól délre kijelölt egy 6×6 méteres szelvényt. A szelvényt az altalajig mélyítették le, de leletanyagot nem találtak benne.

Ezt követően a sírtól északra húzott egy kutatóárkot, ennek szélessége 1 m, hossza 22 m volt. 1,3 méteres mélységben elérték a sárga altalajt és mivel leletanyag az árokból sem került elő befejezték az ásatást.

Ezután még pár napig kijárt ellenőrizni a területen folyó földmunkákat, de mivel lelet ez alatt az idő alatt sem került elő:

„…Mindezek után a gyár további figyelését nem tartom szükségesnek. Csupán heti 1-2 alkalommal nézzük meg a földmunkát.”

Az eredmények alapján Sági magányos temetkezésként azonosította a sírt.

A leletegyüttes ma a Balatoni Múzeum régészeti gyűjteményének egyik féltve őrzött kincse.

 

Irodalom:

• Szabó- Müller: Keszthely története I. Keszthely, 2000
• Sági Károly ásatási jelentése (84.167.1-3.)
• Arch.Ért. 83., 1956.