Leletmentés Zalaapátiban

2020. november 15. KincsleletZalaapátiLeletmentésRégészet

Október 21-én lakossági bejelentés alapján a Balatoni Múzeum munkatársai a Göcseji Múzeum szakmai támogatásával, Zalaapátiban a Hosszúfalusi- horhosban leletmentésen vettek részt.

A munka eredményeként egy avar kori női sírt tártak fel a szakemberek.

Többen talán emlékeznek, hogy már 2018-ban is – az avar lovassír felfedezésekor – a két múzeum együttműködése eredményeképp valósult meg a feltárás. A leletmentés most Eke István (Göcseji Múzeum) és Klinger László (Balatoni Múzeum) vezetésével zajlott.

Az előkerült leletek a Balatoni Múzeumban végzett restaurálás után a múzeum régészeti gyűjteményében kerülnek elhelyezésre.

Zalaapáti északi részén, a Hosszúfalunak nevezett településrészen, a temető fölé emelkedő lankás domboldalban helyezkedik el a lelőhely. A két évvel ezelőtti esethez hasonlóan, most is a kiadós esőzés nyomán indult meg a földút rézsűje a horhosban és vált láthatóvá az egykori temetkezés.

A 2018-ban előkerült sírmellékletekből kiállítás is nyílt Zalaapátiban, ahol – egy előadás keretében – az érdeklődők bővebb ismereteket is szerezhettek az avar világról és a sír feltárásáról.

Az avarok a mai Kína és Mongólia határvidékéről érkeztek és 568-ra elfoglalták a Kárpát- medence területét, majd közel 250 éves itteni uralmuk után a 800-as évek elejére felbomlott az avar kaganátus.

Az avarok hittek a test túlvilági életében ezért halottaikat nem hamvasztották el, csontvázasan temetkeztek. A 2018. tavaszán feltárt 1- es 2-es sír középső avar kori, a leletek alapján a 7-8. századra datálható.

A most feltárt temetkezés – a korábbihoz hasonlóan – bolygatatlan volt, és az előző sírtól kb. 5- 6 m távolságra északnyugatra helyezkedett el, a mai földút alatt.

A leletmentés során, a munka előrehaladtával, a földút felszínétől számított kb. 50 cm mélységben értük el a sír alját. A feltárt maradványok alapján egy 15- 17 év közötti leány maradványait rejtette a fakoporsós sír.

A temetkezés kelet- nyugati tájolású, nyújtott, a kezek a test mellett helyezkednek el. A csontváz szinte teljes, csak a lábfejét pusztította el a domboldalból lezúduló esővíz.

Mellékletként a test bal oldalán egy vaskést találtunk, azonban a legfontosabb lelet a koponya körül elhelyezkedő bronz fejpánt.

A párta feltárás után

Az elől kb. 0,5 cm átmérőjű huzalból kialakított párta hátul lapos, kiszélesedő, lemezes kialakítású és kapcsos szerkezetű. Alatta talán egy lemezes, vasból készült hátsó merevítő is lehetett egykor.

Maga a bronz pánt lehetett egykor a fejdísz, felülete talán aranyozva, ezüstözve lehetett. Ennek a bronz pántnak a hátoldalán helyezkedett el az az ólom csövekből alkotott, kontyot tartó és talán hajhálóval kombinált szerkezet, amelynek maradványait szintén megtaláltuk.

A sérült koponya felszínét a tarkó körül apró, hengeres, kb. 3-4 cm hosszú, ólomcsövekből álló réteg borította. A koponya jobb oldalán egy négyzet alakú kis veret, talán lemezcsüngő mellett egy gömbcsüngős díszítésű fülbevaló is előkerült, illetve az áll mellől néhány, egykor talán láncszerűen összeillesztett, két szálból összecsavart, kifelé hajló, kampós végű elem.

A bronz pántot és a hozzá csatlakozó ólomcsövek együttesét in situ emeltük ki és szállítottuk a Balatoni Múzeum restaurátor műhelyébe.

A párta maradványai

Hasonló ólom csövecskék a pókaszepetki kora avar temető feltárása során is kerültek elő. Két sír, a 341. és 117. számú tartalmazott ilyen mellékletet. A 341. számú sírban szintén a koponya alatt kerültek elő, míg a 117. sír esetében hasonló ólomcsövecskék a jobb könyök környékén jelentkeztek.

A Pécs- Kertvárosi avar temető 7. század második feléből származó 272. számú női sírjában a koponya alatt párhuzamos sorokba rendezett ólomcsövecskék kerültek elő, melyek a kutató T. Nagy Erzsébet szerint ólomcsövecskékkel kivarrt hajszorító pánthoz tartozhattak. Ugyanezen sírban a fej két oldalán lemezes fejdísz is előkerült.

Az avar női sírokban talált, az egykori viselethez tartozó leletekről korábban Garam Éva írt részletesen. Tanulmánya alapján a női fejdíszek csoportjába a hajhálók, diadém, vagy pártadíszek, haj- vagy fátyoltűk ill. a fülbevalók sorolhatók.

Hajhálóra utaló leletek kerültek elő a Keszthely- Fenékpuszta, horreum melletti temető feltárása során is, mégpedig három női és egy gyermeksír (8, 9, 14, 17. sírok) tartalmazott, apró aranycsövecskéket, számuk síronként 300 és 1000 között mozog, ezek alapján a kutatók hajhálót vagy főkötőt rekonstruáltak. Megfigyelték, hogy a 9. és 17. síroknál a fülbevalókat lánc kötötte össze. Nem tudjuk még, hogy a fülbevalókat összekötő láncoknak csak funkció nélküli díszítő, vagy hajat, hálót- fátylat leszorító szerepe volt-e.

Garam Éva szerint a tarkó alatt, ill. a tarkó környékén nagy számban előkerülő ón (ólom) csövecskék hálósan felfűzve a nők hosszú hajának, kontyának tartására, díszítésére szolgálhattak.

A restaurálás alatt álló leletek alapján a most feltárt temetkezést a 7. század elejére datálhatjuk.

Az avar kori pártás, pártaveretes sírok lelőhelyei egyenletesen oszlanak el Dunántúl, a Duna- Tisza köze és az Alföld területén. Az avar temetők általában nagyméretűek, több száz sír is lehet bennük. A környékről Kehidakustányból, Zalakomárból ismert ilyen típusú temető.

A Zalaapátiban feltárt sírok alapján a Hosszúfalusi horhos területére 7-8. századi avar temetőt lokalizálhatunk, amely egy, a közelben – talán a Zala környezetében – elhelyezkedő, mindeddig ismeretlen egykori települést is feltételez.