Szent György, sárkányok, kígyók, gyíkok és pásztorok

2020. április 23.

Számtalan földrajzi hely őrzi nevében is Szent György emlékét.

Ha csak a közelben nézünk körül: Szent György-hegy a Szent György-kápolnával (ahol egyébként Sárkány-lik is van, melyben egykor sárkány lakott); Balatonszentgyörgy; Zalaszentgyörgy, Szentgyörgyvölgy, Szentgyörgyvár, stb., stb.

Szent György Hava, a tavasz kezdete

Áprilist Szent György Havának mondták régen. Általánosan a szent napja számított tavaszkezdetnek Európában.

A rómaiak pásztorünnepet tartottak, a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és megfüstölték magukat és jószágukat is.

 

Szent György legyőzi a sárkányt. The Book of Hours of Philip of Burgundy dates from c.1450-1460.

A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék.

A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

Katonaszent és vértanú – avagy sárkányölő?

Sárkányölő Szent György a kereszténység hét bajnokának és a tizennégy segítő szentnek egyike.

Bár Szent György kultusza a 4. század óta nagyon népszerű, egyházi szempontból ellentmondásos a megítélése.

Mint 3-4. században élt történelmi személyt, vértanút, katonaszentet tiszteli a nyugati és a keleti egyház is.

Ugyanakkor a legendáitól igyekeznek elhatárolódni. (Többször is apokrifnak minősítették.)

Sokféle történet meséli el kínzatásának történetét, az egyik változat szerint pl. 7 évig tartott, és ezalatt háromszor meghalt és föltámadt.

Balatonszentgyörgy: 1616 -ból való kőkereszt, a sárkányt leszúró Szent György lovaggal. Dr. Dornyay-Dornyai Béla a kép szélén (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Kezdeti legendáiból hiányzik a sárkányölő motívum, mely később az ikonográfiában Szent György meghatározójává vált. Sőt, legendájából ez vált az egyetlen széles körben elterjedt motívummá.

Legendatörlés ide vagy oda, van, aki nem úgy ismeri, mint „Sárkányölő Szent György”?

Amúgy védőszentje a következőknek: bencések, Német Lovagrend, harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, cserkészek, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai tartomány és ország (köztük Magyarország és Anglia), Genova, Velence, Barcelona stb. városa.

Szentgyörgyvár, festett hordófenék a falu címerével.

A lovak védőszentjének is tartják. Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat, azzal a célzattal, hogy éberebben riassza el a nyári viharokban dúló sárkányokat.

Kihajtás zöld ággal

A múlt század elején még a pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt Szent György-nap.

Az állatokat első kihajtásukkor zöld ággal megütögették:

„Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél!”

– mondták Zalában.

A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás is.

Keszthely környékén a marhát nagypénteken hajtották ki először, de a juhászok Szent György-nap táján hajtottak ki a nyári akolba.

Keszthelyen Szent György napján a kanászok jártak házról-házra, hogy beszedjék a tojás-adót.

Disznókonda a Balaton partján (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Szentgyörgyváron a kanász házról házra járva rováspálcájára bicskájával sajátos, általa ismert jelekkel fölrótta az állatok számát, ebből tudta, hogy „hány rójás disznót őriz,” s kitől mennyi fizetség jár neki.

Kosarat vitt magával, ilyenkor a háziasszonyok tojást, tejhasznot, zsíros poharában egy-egy kanál zsírt, bort, gyümölcsöt, adtak neki.

Az uradalmi számadók az urasággal vagy a gazdatiszttel újévkor vagy Szent György napján összesítették az állományt, ekkor történt meg a rovások „kiolvasása”.

Mágikus állatok: a gyík és a kígyó

Szent György napjához gyíkokkal, kígyókkal kapcsolatos hiedelmek fűződnek.

Talán nem kell magyarázni, hogy a gyíkról hogyan asszociált a régi korok embere a sárkányra, ill. a sárkányról a gyíkra. Középkori, kora újkori ábrázolások agyonszúrt sárkánya gyakran gyík-szerűnek mondható.

A gyík, mint természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező állat, álltalános hiedelem szerint csak naplemente után múlik ki, ha megölik – bármilyen napszakban pusztítják is el. Göcseji hit szerint sárkány lesz belőle, ha hét évig nem látja ember.

Gyíkokat mágikus tárgyként is lehetett használni, különösen a Szent György napja előtt látott vagy megfogott gyík volt gyógyító, rontáselhárító, szerencsét hozó, jósló erejű.

Bal kézzel és hüvelykujjal megfogott gyíktól vált kezünk alkalmassá torokgyík vagy más torokbetegségek gyógyítására. A gyík torkát, állát kellett simogatni, hogy a torokbetegségeket megelőzzük.

Amulettként hordták a Szent György előtt fogott gyík levágott farkát a gyerekek Göcsejben. Szintén Göcsejben Szent Györgykor megölt gyíkról itattak vizet háromszor a hideglelőssel.

Szent György-nap előtt fogott vagy éppen vetkező gyík kiszárítva a jászolba, vályúba szegezve távol tartotta a bajt, betegséget.

Kígyós pásztorbot a Balatoni Múzeum Néprajzi gyűjteményéből

Tolna megyei hit szerint, aki Szent György-nap előtt megnyomkodta a gyíkot, bármit ültetett, minden megeredt. Általános hiedelem volt, hogy Szent György-nap előtt fogott gyík feje és farka erszényben tartva szerencsét hoz.

A kígyó a magyar népi hitvilág természetfölötti erővel felruházott állata, mely bizonyos esetekben segítő, máskor kifejezetten ártalmas hatású.

Mágikus tárgyként elsősorban a vedlő, a Szent György-nap előtt fogott állat szerepelt – gyakran a gyíkkal megegyező hiedelmek, praktikák kapcsolódtak hozzá. Kalotaszegen jót jelentett, ha az első kígyót jobbról látták, ha balról, irigyektől szenvedést (ez a gyíkra is érvényes volt).

Küszöb alá ásva, feje erszényben hordva, halászháló púpjába kötve szerencsét hozott. Puskába fojtott kígyófej biztos lövést adott, szügyelőbe dugva a lovat jó futóvá tette, tyúkvályúba téve a kánya nem vitte el a csibéket.

Igába dugott nyelve védte a tehenet a rontás ellen. Ha a legény olyan pálcával érintett meg egy lányt, amellyel Szent György-nap előtt kígyót ütött agyon, a lány nem maradhatott el tőle.

Faragott pásztorbot kígyó motívummal (Balatoni Múzeum, Néprajzi gyűjtemény)

Aki ezen a napon fogott és megszárított kígyó porát italban megitta, minden nyelven értett.

Aki e nap előtt levágta a kígyó fejét, majd fokhagymát dugva bele abból kinövesztette, majd a fokhagymaágat kalapjába tűzve elment a templomba, felismerhette, hogy melyik asszony boszorkány.

Egész évben egészséges maradt, aki Szent György-nap előtt eleven kígyót látott, de jó volt csúz, fejfájás, köszvény és szembetegségek ellen is.

A kígyó ártalmas lehetett terhes asszonyra, aki, ha meglátta, köpött, nehogy nehezen tanuljon járni a gyereke, a gyermeknek pedig be kellett fognia a száját, mert kihullott volna a foga. Baranyában úgy tudták, hogy a kígyócsontba lépőnek elszárad a lába, délvidéki hiedelem szerint szerencsétlen lett, akinek beletették az ágyába.

Sok elhárító praktikával sikerülhetett megakadályozni, hogy belebújjon az emberbe.

A kígyó a népművészetben széles körben alkalmazott motívum. Legáltalánosabb a dunántúli domború faragású pásztorbotokon, a bot szárára tekerődzve, sok esetben a szájában békát tartva.

Sági János gyűjtéseiben igyekezett kideríteni, hogy áll-e valamiféle babonaság a Balatoni Múzeum kígyós botjainak motívumai mögött.

Kérdezgette a pásztorokat, de nem találta nyomát „misztikumnak”.

Juhászok Somogyban (Balatoni Múzeum, Fotótár)

A 20. század eleji pásztorok azért faragták botjukra, „mert ismerik a kígyót s a tekerődző állat olyan ügyesen illik díszítésnek a botra.”

(Más kontextusban persze hiedelmek sora volt a pásztorember cselekedetei között, pl. 36 olyan veszedelmes nap volt, amikor a csordás nem hajtott ki.)

Szent György napjához azonban nem csak gyíkokkal, kígyókkal kapcsolatos hiedelmek fűződnek. Boszorkány-járó napnak is tartották.

Erről következő bejegyzésünkben olvashatnak.

Felhasznált irodalom:

• Magyar Katolikus Lexikon szócikkei (1993-2010)
• Magyar néprajzi lexikon szócikkei (1977-1982)
• Magyar néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság, 1990.
• Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. III. Kötet – A Balatonvidéki magyar pásztornép művészete, 1911.
• Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza In: Müller Róbert szerk. Szentgyörgyvár története, 2002. 131-217.