LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2018. december 7.

A szerelvényen a keszthelyi Balatoni Múzeum, a sümegi Állami Darnay Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ládákba rakott műtárgyai voltak, melyeket Keszthelyről Nyugatra akartak menekíteni, a zalai főispán utasítására.

A tudományos közvélemény szerint a három múzeum korabeli anyaga teljesen elpusztult. Így aztán meglepetésszámba megy, ha az utóbbi idők kiállításain fel-felbukkan olyan tárgy, amely 1945 előtt volt a felsorolt három múzeum birtokában.

Pár hete, szeptember végén-október elején például az úgynevezett Székely Krónikáról szóltak a hírek (a cikkek itt illetve itt olvashatóak).

Mi is történt? Elpusztult-e minden, ami a vonaton volt, illetve elvittek-e minden, műtárggyal megrakott ládát a Balatoni Múzeum épületéből 1945 elején?

Amint egy korábbi bejegyzésből kiderült, a sümegi múzeum 140 ládányi anyagával Török Gyula muzeológus foglalkozott: 1937-ben és 1938-ban átnézte és beleltározta a tárgyakat. Kiállításra nem vettek ki belőlük, mert nem volt elég tárló. A közgyűjtemények országos főfelügyelőségétől várták az intézkedést ezzel és az államosítással kapcsolatosan.

1941-ben az új múzeumigazgató, Dornyai Béla átvette a ládákat Török Gyulától. Ki is csomagolt, és csoportokba rendezve raktározta a tárgyakat.

A következő évben a főfelügyelőség egy közös kiállítás rendezését határozta el, a már raktáron levő keszthelyi és sümegi tárgyakból. Szakmuzeológusok érkeztek Budapestről, akik 1942 tavaszán és nyarán az őskori, római kori, népvándorláskori és középkori régészeti, valamint a néprajzi anyaggal foglalkoztak. Végre új vitrinekhez is jutott az intézmény. Szeptemberben azonban a növekvő háborús veszély miatt a rendezés abbamaradt. A legértékesebb tárgyakat újra ládákba kellett rakni és levinni a kijelölt légvédelmi óvóhelyre, az alagsorba. 62 ládát töltött meg ez a kiválasztott anyag, vegyesen a két múzeumból, és lista is készült róla.

A front elől menekítve, 1944. októberben érkezett meg Keszthelyre a Székely Nemzeti Múzeum anyaga, 51 ládában.

1945 első napjaiban kapta a múzeum azt az utasítást, hogy két vasúti teherkocsira rakják fel a műtárgyakat, ládába csomagolva. A kéznél levő ládák: az óvóhelyen levő és az előző ősszel érkezett erdélyi anyag – utóbbi teljesen vagy részben – kerültek fel így a szerelvényre. Más, raktárban levő tárgyak a múzeumban maradtak.

A bombatámadás utáni napokban, hetekben ellentmondásos hírek kaptak lábra arról, hogy a vonat roncsai közül mi mindent vittek el az emberek, illetve tudtak megmenteni. A zalaegerszegi városvezetés hivatalosan adott vissza Dornyai Béla igazgatónak egy-egy ládányi tárgyat 1946-ban és 1947-ben, és kerültek még be további töredékek a Göcseji Múzeumba.

A pusztulástól megmenekült, múzeumban maradt tárgyakból 1946-ban kiállítás nyílt Keszthelyen. Újra kezdődött a gyűjtőmunka.

A veszteség pontos számbavételéhez 1947 októberében az öt évvel korábban készült óvóhelyi listát vették elő és írták át, kiegészítve.

Címe:

„A Balatoni-Állami-Darnay Muzeumnak légvédelmi célokból – 1943-ban ládákba csomagolt, majd a nyilasoktól 1945. január 5-én Keszthelyről Zalaegerszegre szállíttatott és ott orosz légitámadás folytán elpusztult muzeális anyagának részletezett leltára”

A gépelt kézirat a keszthelyi és a sümegi múzeumok anyagát tartalmazza, a Székely Nemzeti Múzeum anyagát nem. A veszteséglistán ládák szerint, sorszámmal szerepelnek a tárgyak, leltári számaik beírásával, megnevezésével, pár szavas jellemzéssel. A 62 ládát római számokkal jelölték.

A lista adatait bevezették később, visszamenőleg a muzeológusok abba a leltárkönyvbe, amely a Sümegről Keszthelyre szállított anyagot tartalmazta. Az egyes tételeknél olvasható a listán kapott sorszám. Így összesíteni tudjuk, hogy a 10 967 tételből (amely 15 937 tárgyat jelent) mennyi esett áldozatul.

Ha tovább olvasgatjuk a leltárkönyvet, ebből is kiderül, hogy sok tárgy megmenekült az elszállítástól és a bombázástól. A tételekhez, a Jegyzet rovatba ugyanis olyan leltári számokat írtak be, amit a tárgyak egy újabb nyilvántartáskor, az 1950-es, 1960-as években kaptak. A régészeti anyagnál és az érmeknél találjuk a legtöbb ilyen bejegyzést.

A számolások eredménye, hogy 2618 tétel szerepel a veszteséglistán, és 3800 tétel megmaradt. Az összesen 10 976 tételnek ez a 23%-a, illetve a 34 %-a. Örvendetes, hogy az eddigi ismereteink szerint a sümegi anyag 1/3-a túlélte a háborút, a pusztulási arány pedig ennél kisebb.

S hogy mi van a fennmaradó 4558 tétellel, aminél nem olvasható megjegyzés? Közülük is sok megvan a múzeum különböző gyűjteményeiben, de még hátravan, hogy a régi leltári számok és leírások alapján beazonosítsuk őket. A megmaradt tárgyak aránya így növekedni fog.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close