A Keszthely-Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi dűlői temető

Keszthely-Fenékpuszta dombos területén Lipp Vilmos ásott először 1883-ban. A domb tetején álló késő román falusi templom alapfalait 1913-ban Csák Árpád, majd 1948-ban Radnóti Aladár ásták ki.
A templom szentélye alatt tárták fel 1998-ban az „A” sírt, amely egy kamrasír volt és ebben számos értékes melléklet maradt meg. A sírban egy előkelő harcos nyugodott.

A megmaradt mellékletek:

Aranyozott ezüst gyűrű (Leltári szám: 1999.43.6.)

Öntött madár alakú ezüst fibula (Leltári szám: 2000.36.1.)

A domb legmagasabb pontján, az „A” sírban nyugodott a közösség vezetője. Tőle É-ra és K-re a lejtőn helyezkedtek el a kíséret és a szolgák sírjai. Radnóti 1948-ban 3, Müller Róberték 1998–2000-ben 109, összesen 112 kora avar kori temetkezést tártak fel. Az „A” sír azonban rabolt volt.

A női temetkezés tartalmazott mellékletet. A sírok egy kivétellel Ny–K tájolásúak, a K–Ny tájolású gyermeksírban volt az egyetlen kerámia, és avar módra a tor során elfogyasztott három állat – egy kecske és két juh – nyúzott bőrét a koporsóra terítették. Ez az egyetlen pogány temetkezés, a többiben sem étel sem ital melléklet nem volt, a közösség a többi egykorú fenékpusztai közösséghez hasonlóan keresztény lehetett.

Erre utal a kereszt egy galamb fibulán, a tausírozott kereszt egy másik fibulán, a keresztek egy préselt övgarnitúrán és egy függő, kereszt alakú csüngővel. A sírokban nem volt kőpakolás, ami az erődben és a D-i fal előtt általános. A leletanyag részben egyezik a D-i erődfal előtti köznépi temetővel: a függők csaknem kétharmada öntött, bronz kosárkás függő, lemezes kosárkából csak egyetlen példányt ismerünk. A 14 ruhatű vasból készült.

Egy bronz- vagy ezüsttű négyszögletes taggal és üvegberakással a BONOSA tű egyszerűsített változata. Egy-egy öntött gömbcsüngős és gúlacsüngős bronzfüggő is előkerült. Egy csillag alakú csüngőjű függő a Balkánról származhatott.

A 11 fibula többsége római kori darab. Egy-egy ezüst galamb- és lófibula mellett előkerült három vasból készült aláhajtott lábú, széles kengyelű fibula, amelyek a Balkánról kerülhettek ide. 35 temetkezés tartalmazott gyöngyöket. Az „A” síron kívül még 7 sírban volt csontfésű, valamennyi kétoldalas. A kelet mediterrán Yassi Ada-típusú csat mellett előkerültek kifejezetten germán csatok is. A 14 övgarnitúra fele hiányos. A Martinovka-típus mellett vannak kereszttel, dudorokkal és szalagfonattal díszített préselt darabok.

Csat (Leltári szám: 1999.43.3.)

Egy bronzlemezből kivágott veretet beütögetett félkörökkel díszítettek. Az „A” síron kívül két sírban volt sax, egyben tőr, egyben pedig 10 köpűs nyílhegy és egy balta.
A leletek alapján a temetőt 568 után nyitották meg, és egy vegyes, több helyről származó, talán nem is egy időben ideérkezett népesség temette ide a halottait.
A legtöbb lelet a keletalpi, dalmáciai késő antik anyaggal mutat rokonságot. Ezenkívül vannak germán tárgyak – fegyverek, csatok, fésűk –, amelyek germán népesség jelenlétére utalnak. A közösség vezetője maga is egy germán harcos volt. A temető használata 630 táján szűnt meg.

Források:
Müller Róbert: A Keszthely-kultúra ma. In.: Archaeologiai Értesítő 145 (2020) 69–99.
Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei: válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)