Ha számba vesszük azokat az eseményeket, melyek végül elvezettek a keszthelyi Balatoni Múzeum épületének elkészültéig, egy fordulatokban bővelkedő, izgalmas sztori áll össze.
A nagylelkű felajánlás
Az egész az 1920-as évek elején, egy több mint nagylelkű felajánlással kezdődik a Festetics hitbizomány részéről, s bőkezű állami és városi adományokkal folytatódik (államsegély, részesedés Keszthely forgalmi adójából). Aztán jönnek a nehézségek: romlik a pénz, s még egy megfelelő telket is találni kell.
Utóbbi probléma egy újabb szerencsés fordulatnak köszönhetően oldódik meg, s ad ismét lendületet az ügynek: a herceg már annyira meg akar szabadulni az építőanyagnak felajánlott versenyistállótól, hogy egy telket is hozzácsap adományához, csak bontsák már el a menekültcsaládoktól hangos, s így parkja nyugalmát zavaró épületet.
Ez 1925-ben meg is történt.
Az építkezés
Két éber szempár kíséri már a kezdetektől az építkezés menetét: az Egyesület két alappillére, dr. Lovassy Sándor elnök, és dr. Csák Árpád titkár minden szabálytalanságot észrevesz és szóvá is tesz az építési naplóban.
Milyen arányban keverik a munkások a betont? Mekkora hézagok maradnak a falakba beszórt kövek között? A tetőgerendák fűrészeltek vagy faragottak?
Semmi sem marad rejtve előttük.
Miután az építési vállalkozó csődbe ment, alvállalkozóknak adta ki a munkát, mely ettől kezdve még alacsonyabb színvonalon folytatódott. Előfordult, hogy vissza kellett bontatni a már elkészült, ám silány minőségű mészhabarcsba rakott pilléreket.
1927-ben került sor a műszaki átadásra. Az építtető, vagyis a Balatoni Múzeum Egyesület ekkor kezdett eladósodni. Az építkezés második felének becsült költségei nagyobbak voltak, mint a rendelkezésre álló állami fedezet.
Az épület elkészülte után
1928-ban ünnepelték az Egyesület 30 éves fennállását, ehhez az évfordulóhoz kötötték az épület elkészültét is. A múzeum oromzatán ma is olvasható: „Épült MCMXXVIII”, vagyis, hogy 1928-ban.
Az államtól 1930 és 1931 folyamán nem érkezett támogatás, így az Egyesület tartozásának egy részét peresítették, s a nagykanizsai járásbíróság végrehajtást rendelt el.
A behajtók lefoglaltak vitrint, mordályt, szipkát, zsebkést, de kitömött madarat és gipsz halakat is, bármit, ami értéket képezett, összesen 23.300 pengő erejéig.
A következő években lepadlóztatnak egy termet, beköltöztetik a könyvtárat, és 1934-re a kiállítási helyiségek is rendelkezésre álltak. Így 1935 augusztusától be lehetett mutatni a természettudományi gyűjtemény értékes darabjait.
1938-ban – tíz évvel az épület elkészülte után – még javában folytak a belső munkálatok: burkolás, villanyvilágítás kiépítése, kályhák építése, berendezés. Ebben az évben nyitották meg az emeleti négy teremben az első régészeti kiállítást.
Szobrok a múzeum kertjében
A múzeum előtti kertben három mellszobor található. Az intézmény egyik alapítóját, dr. Lovassy Sándort és két, Keszthelyhez kötődő festőművészt: Egry Józsefet és Károly Gyulát örökítik meg.
Dr. Lovassy Sándor (1855-1946)
Mezőgazdász képesítést és természetrajz-vegytan-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1889-ben került a keszthelyi Gazdasági Akadémiára.
Állat-növénytani és ásványtani tárgyakat oktatott, és megszervezte, rendezte az akadémia szakgyűjteményeit. Állattani kutatásait Keszthely és a Balaton környékén folytatta, helyi és országos viszonylatban sokat publikált.
A Balatoni Múzeum Egyesület első elnöke, 1941-ig igazgatója. A Hévízi-tavon meghonosította a trópusi tündérrózsákat.
Mellszobra Szabolcs Péter szobrászművész alkotása, 1994-ben avatták.
Egry József (1883-1951)
Zalaújlaki napszámos családba született. Tanfolyamokon sajátította el a festészet alapjait, Budapesten Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa volt.
Külföldi útjai után 1918-ban telepedett le Keszthelyen, majd itt és badacsonyi házában felváltva dolgozott. A „Balaton festője” jelzőt az 1920-as évektől készített modern, expresszív tájképeivel érdemelte ki. A tavat, a környező hegyeket és a fényeket egyéni stílusban, a formákat feloldva ábrázolta.
Önálló kiállításokat nemcsak itthon, hanem Németországban és Ausztriában is rendezett, majd részt vett a Velencei Biennálén. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Mellszobra Borsos Miklós szobrászművész alkotása, eredetileg a Helikon-parkban állt 1983-tól. A múzeum előkertjébe 1995-ben lett áthelyezve.
Károly Gyula (1910-1989)
Keszthelyen született Károly Gusztáv hétgyermekes keszthelyi temetkezési vállalkozó hatodik gyermekeként. 1939-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd 1944-től élete végéig Keszthelyen élt.
Festészete az ún. római iskola vallásos alapokra épülő, klasszicizáló és historizáló, tiszta formai és kompozíciós megoldásokra törekvő stílusához kapcsolódik.
Dunántúli templomok hosszú során dolgozott: kezdetben restaurált, majd freskókat és oltárképeket festett. A templomi munkákon kívül portréi, táj- és zsánerképei jelentősek.
Mellszobra Farkas Ferenc szobrászművész alkotása 1995-ből.