0
2020. április 24. BoszorkányokNépszokásokSzent György-nap

– Te, mama, nem szokták mondani régen, hogy jönnek a boszorkányok valamikor?
– Nem.
– Nem is szokták mondani a boszorkányokat?
– Nem.
– És szent György napon nem szoktatok fűzfaágat tenni az istálló ajtajába?
– De. Meg az ablakba is.
– És miért?
– Hogy ne tudjanak bejönni a boszorkányok…
(beszélgetés régen Maris mamámmal)

Általánosan elmondható, hogy a magyar nyelvterületen két igazán boszorkány-járó nap van: Luca (dec.13.) és Szent György napja (ápr.24.).

A boszorkányok rontó szándékának kivédésén kívül bizonyos tevékenységek pozitív hatásokat voltak hivatva előmozdítani.

Rontás ellen védeni kellett az istállót zöld ágakkal, gallyakkal, de szokás volt az istálló körülszórása, körülfüstölése is. Szentgyörgyváron már 23-án este a ház és az istálló minden ajtó és ablaknyílását teletűzdelték nyirfaágakkal hogy a rontó szándékú boszorkányoknak útját állják.

Gazdasági udvar, istálló, pajta, baromfiól és disznóól Gyenesdiás (Balatoni Múzeum, Fotótár)

A boszorkányok és más rontók miatt sok helyen kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket, mert a boszorkányok amúgy is gyakran rontották meg a tejhasznot.

Zalában szentgyörgyharmattal mosdottak hajnalban, hogy szépek, egészségesek legyenek.

Az Ormánságból való leírás szerint:

„Akinek gyenge vetése van, az Szent György napján éjfélkor menjen ki a mezőre egy lepedővel és ahol szép vetést talál, azon húzza végig maga után a lepedőt, rá a saját vetésére.”

A Mura-vidéken harmatszedés közben ezt mondogatták: „Viszek is hagyok is.” (Ezzel más hasznából varázsoltak kicsit maguknak.)

A hajnalban lepedővel szedett harmatból a kenyértésztába cseppentettek, hogy szebbre süljön a kenyér.

Nagykanizsa vidékén annak a hétnek, amelybe szent György napja beleesik, török átka heti (hete) a neve. Az itteni népmonda szerint amikor a török kénytelen volt hazánkat elhagyni, dühében meg akarta az országot átkozni.

A magyar tolmácsot kérdezte, milyen szavakkal átkozza meg. Ez azt tanácsolta neki: „verjön mög a szentgyörgyharmat, Magyarország!”

Ezért szentgyörgyharmat a neve a György napja táján esett esőnek, mely természetesen jó termést ígér.

Táskán nem szerencsés a babot és az uborkát Szent György előtt elvetni.

Anyukám nem törődött nagymamám intelmeivel, és elvetette. Nem is lett szerencséje, mert nem sikerült: megfagyott a teteje. Azóta ő sem vet babot és uborkát április 24. előtt.

Boszorkányperek

Szent György napja 18. századi boszorkánypereinkben is előfordul, mint mágikus praktikák elkövetésének időpontja, amikor a vádlott termést, tejhasznot elősegítő tevékenysége éppen bűnösségét bizonyítja.

Boszorkánynak gondolták például azt az asszonyt, akit valaki állítólag látott Szent György nap hajnalán a háza üstöke hullása alatt zöld koszorúval a fején, leeresztett hajjal guggolva tehenet fejni.

A hajnali harmatszedés is könnyen vált ördöngös cselekedetté – mert hogy más hasznát varázsolta oda magának az ördög cimborája.

1737-ben Hampa Erzsébet iharosberényi „boszorkány” fejét vették és elégették.

Többek között az volt a bűne, hogy egy másik asszonyt úgy ölt meg, hogy Szent György nap előtt békát fogott, nyársra húzta, emberi hajat tett a szájába és elásta.

Egy legénynek meg felvette a lába nyomát, “reá hudgyozott”, béka szájába tette, elásta. Amikor fenyegették, kiásta, kivette a szájából, meg is gyógyult a beteg…

Balatoni boszorkányos sztorik

Keszthely környékén Balatongyörökön jegyeztem fel boszorkányos történeteket.

Az 1960-as években Vashegyen például Tüttőné volt a híres öntőasszony, aki aprópénzért gyógyított. Rontást vett le, ha valakit pl. megnyomott az anyósa. (Ez a fajta rontás az ember álmában történt, „lidércnyomásnak” is nevezik.)

Györökön a Szita néniről derült ki, hogy boszorkány: fekete macska képében ment be az istállóba és ezért nem lett teje a tehénnek. A gazda megverte a fekete macskát és másnap a Szita néni tiszta seb volt. Innen tudták, hogy ő volt a boszorkány.

A legtöbben a Magyar Jóskáról gondolták, hogy boszorkány. Úgy emlékeznek rá, hogy mindent meg tudott mondani.

Tejesköcsög a Balatoni Múzeum Néprajzi gyűjteményéből

Különösen a tejhasznot kellett félteni tőle, mert azt lopta a feleségének.

Kért tejet, de ha adtak neki, többé nem aludt meg a tehén teje, még akkor sem, ha beoltották.

Az öregek azonban tudták, mit kell csinálni: fejés után ki kellett mosni az edényt és háromszor kellet a tűzbe, majd a WC-be önteni belőle. Így jött helyre a tehén.

Volt még egy nevezetes boszorkány, akiről Luca-napon derült ki a titok. Az Edericsi templomban egy Menci néni nevű asszony ráállt a Luca székére.

És meglátta, hogy a párttitkárnak az anyósa a boszorkány.

 

Felhasznált irodalom:

  • Magyar Katolikus Lexikon szócikkei (1993-2010)
  • Magyar néprajzi lexikon szócikkei (1977-1982)
  • Magyar néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság, 1990.
  • Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. III. Kötet – A Balatonvidéki magyar pásztornép művészete, 1911.
  • Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza In: Müller Róbert szerk. Szentgyörgyvár története, 2002. 131-217.
  • Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek kötetei