Derengő arcok, szivarfüstben

Legutóbb egy feltehetően ismeretlen Krúdy-írás bukkant elő.

Krúdy Gyula műveinek bibliográfiája, amelynek anyaggyűjtését 1976-ban zárták le a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai, még nem tartja számon az írótól ezt az előszót, amelyet Ring Pál könyvének élére adott. A Keszthelyen megőrződött kötet címlapján a következő olvasható:

VERSEK
ÍRTA
RING PÁL
Budapest
Magyar Sajtó Könyv- és hírlapnyomda
1927

A könyvet a szerző az ötödik oldalon dedikálta:

Keszthely város birájának (emlékűl)
Ring Pál
1928. szept.

A város bírája Reischl Imre volt. Ezen az oldalon kezdődik Krúdy előszava. Az előszó címéért egy lapot fordítani kell, vissza:

Levél Ring Pálról
– Előszó Ring Pál verseskönyvéhez –
Írta: Krúdy Gyula

Krúdy Gyula alig több mint 40 esztendőn át írt életművének terjedelme az idős Jókai Mór száz könyvével mérhető csak össze. Krúdy mintegy 4 000 kisprózát (novellát, cikket stb.) írt regényein és sdrámáin kívül. Számítsuk hát mindezekhez az alábbi különös hangulatú ajánlást is, amit Ring Pál számára készített:

– Tud-e elandalogni a lélek a ciklopszi testierőfeszítések után?
– Nem hanyatlik alá az ő albátroszi szárnyalása akkor sem, amikor a véges földi anyagokból épített test a szótlan pihenést, az álomtalan álmot óhajtja?
– Erre a kérdésre felel Ring Pál Barátom verseskönyve. A röpülő lélek sohasem pihen le egyszerre a testtel, mert hiszen ezek a versek akkor nem születtek volna meg. A mindennapok Ring Pál barátom életében nehéz munkával telnek, amely a vasgyárosnak nem csak szellemi, de fizikai képességeit is igénybe veszi. Egy váci-úti gyárat fűt az ő ütőere. És íme a mindennapi, olykor éjfelekbe nyúló munka után a vasgyáros tervező asztalánál gyönyörű szellemalakok, másvilágias Múzsák, Dalnokok arkangyalai, csodalények jelentkeznek, amikor a gyár utolsó munkása is behúzta maga mögött a kaput. És a verejtékes munka igazgatója egy másik életbe lép át az acélok, csavarok, gépek szokványos életéből: verseket ír, költői gondolatokat vet papirosra, elandalodva lép át földöntúli ösvényekre, amelyek az ő igazi életútjait jelentik.
– Ring Pál Barátom regényhős; ideálista, mintha a Jókai-regényekből lépett volna ki; fantaszta, mintha vasvértű atya mellett egy lenge görög istennő lett volna az anyja. Magyar álmok dalnoka, mintha ezek a fájdalmas idők szülték volna, mint hajdanában az országvándor lantosokat. Ring Pál is vándorolt. Amerika, Európa minden nagyvárosában tanult valamit az ő vasgyáros keze. Míg a lelke íme ötven esztendős korában is olyan, mint egy régi magyar virágének dalnokáé. Szűzies, szemérmes, gyengéd és magyar, mint a história búgócsigája.
– Nem tudom, hogy minden verse eléri azt a mértéket, amelyet esztétikusaink várnak a versektől. Én csak szeretni tudom ezt a világjáró magyart, aki sok esztendős vándorlásaiból forróbb honszerelmet hozott haza, mint a mi honszerelmünk, akiknek megadatott a kényelem, hogy mindvégig hazánk keblén maradhassunk.
Budapest, 1927.

Krúdy Gyula egy pillanatra sem állította, hogy Ring Pál verseinek a tankönyvekbe volna a helye, hogy egynémely sorából máris szállóige lett. Ám jó szívvel üdvözli Ring poéta-lelkületét, halk és tevékeny hazaszeretetét, amellyel jár-kel a nagyvilágban, utazik, vállalkozik a modern időkben. Regényes bensővel egy költőietlen világban, amikor a tülekvésnek épültek meg a nagyvárosok. A háború kataklizmája után is lírai alkat maradt nem csupán a kevésbé ismert költő, de még a híres regényíró is – utóbbi Óbudán. Krúdy Gyula amikor Ring Pál verseiről szóló ajánlásba fogott, mintha csak egy gordonka húrját brongatta volna meg, amit olyan dallam követ, ami minden más prózájában is búg. Eljátszhatunk a gondolattal, vajon melyik Ring-verset olvasta legszívesebben? Lehet, hogy a Balatont dicsérő költemény? Ez a Ring-vers megjelent a Keszthelyi Hírlap hasábjain is:

Fürge habok hullámai
Játszadoznak vélem,
Mintha csak az édesanyám
Ringatna ölében.
Karjaimban az evező
Hajladoz recsegve,
A hullámraj csónakomra
Hullámot szór egyre.

Emlékeim, sorsosaim,
Mondjátok el nékem,
Hiányoztam vajjon néktek
Által annyi éven?
S gondoltatok vajjon reám
Amennyit én rátok?
Bárhol jártam, bárhol értem
Ezt a nagyvilágot.

Ha ringatott messzi tenger,
veletek volt lelkem,
Rátok gondolt, hol tavat,
Vizet láttam, szeltem.
Minden pálma tietek volt
E nagy földi léten,
Riviéra Velencével
Mind lemaradt, mélyen.

Pedig nagy föld, mit bejártam:
Hegyet, völgyet, tengert,
Tavat, folyót, patakokat,
Miket szívem kedvelt.
Szép Balaton! Lelkem álma
Léssz ameddig élek:
Síron innen, síromon túl,
Akármerre téved.

Krúdy 1927-ben publikálta a Nyugatban az Utolsó szivar az Arabs szürkénél című remekmű-novelláját. Esztendővel előtte, hogy megjelent a Ring-kötetben az előszava. Ring Pálnak szerepel e vereseskönyvében Hazai szivar Amerikában címmel egy opusz. (New Yorkban, még 1906-ban született költemény.) Lám, a novella és a vers címei egészen egybecsengenek…
Krúdy Gyula és az írása által megbecsült költő egyformán voltak illúziótlan, de költői személyiségek.

HAZAI SZIVAR AMERIKÁBAN

Régenlátott szivar
Szent illatát érzem,
Hosszan gyönyörködve
égszínkék füstjében.
Régenismert illat
Óceánon túlról:
Szép szülőföldemről,
Elhagyott hazámból…
édes hazám lelkét
érzem e szivarban,
lelkem honvágyától
Felsóhajt az ajkam.
A szivar szikráit
Lángra gyújtja emlék…
De minden szent lángot elolt
– Mintha otthon lennék! –
A honi szegénység.

Krúdy Gyula valóban itthon lett szegény. Óbudai lakásából tartozásai miatt a villanyt is kikapcsolták… Regényes életének utolsó napjáról, amelyet semmiféle idill nem jellemezhetett már, varázslatosan szép regényt írt Márai Sándor.

Írta: Németh István Péter irodalomtörténész, blogger