LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2021. április 1. Vallási néprajzHúsvétNépszokásokNéprajz

A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: Krisztus feltámadására emlékezünk ezen a napon. Közel 1700 éve, a niceai zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon ünnepeljük világszerte e napot. A Húsvét az egyházi év mozgóünnepeinek középpontja, ehhez igazodik Pünkösd és az Úrnapja dátuma is.

A húsvéti ünnepkört a hamvazószerdával kezdődő 40 napos nagyböjt előzi meg, amely önmegtartóztatással telik. Ebben az időszakban nem ettek húst és zsíros ételeket, nem tartottak hangos zeneszóval kísért táncos mulatságot vagy lakodalmat, a lányok és asszonyok pedig egyszerűbb, sötét ruhát viseltek. Illett mindenkinek meggyónnia és áldoznia, haragosaival kibékülnie. Nem csak testi-lelki tisztaságukra fordítottak figyelmet az emberek Húsvét előtt, de ez volt a porta rendben tartásának az ideje is. Az asszonyok kitakarították és kimeszelték a házat, kimosták a ruhákat, kiszellőztették az ágyneműket. A férfiak elvégezték a szükséges javításokat a házon, kutakon, forrásokon, felseperték az udvart és különleges figyelemmel gondozták az állatokat is.

A húsvéti ünnepkör a Nagyhéten kezdődik, melynek első napja a virágvasárnap, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe. Európa-szerte e nap része a barka- illetve pálmaszentelés. Ezzel a szentelménnyel igyekeztek a villámlást, a betegségeket, a gonoszt távol tartani a háztól és lakóitól: szentelt barkát tűztek a szentkép oldalába, az eresz alá, sőt még az istálló küszöbe alá is.

Barka

Virágvasárnap – Dominica palmarum – a barkaszentelés ideje

Nagycsütörtök – más néven zöld- vagy csonkacsütörtök – az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Ezen a napon a harangok elnémulnak és Rómába mennek. A harangot csütörtökön és pénteken kereplő zajával helyettesítették az utcákat járó gyerekek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja: ekkor a pap csonkamisét tart, miszerint a mise bizonyos részei elmaradnak. Különleges jelentőséget tulajdonítottak a víznek: úgy tartották, hogy a nagypénteki hajnali mosakodástól egész évben szépek és egészségesek lesznek. A patakhoz vagy forráshoz vezető utat szótlanul tették meg, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. A napfelkelte előtt merített vizet néhol aranyos víznek is nevezték, amelyből vittek is haza, mert egészségvarázsló hatásúnak tartották. Nagypénteken szigorúan böjtösen étkeztek, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret.

Türelemüvegek

Türelemüvegek a Balatoni Múzeum gyűjteményében: a keresztre feszített Krisztus és elárulásával, megkínzásával és megfeszítésével kapcsolatos tárgyak szűk nyakú üvegben elhelyezve

Nagyszombat volt az új tűz gyújtásának a napja, amelyhez sok hiedelem fűződött: ezek szerint a pap által megszentelt tűz védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség, a tűzvész ellen, a szertartáson résztvevők pedig hazavitték a parazsat és ezzel gyújtották meg az előző este kihunyt tüzet. Sümegen a szentelt parázson rakták meg a tűzhelyen az új tüzet. A nagyszombati szertartások része volt a vízszentelés is. A feltámadási körmenet idejére szokás volt égő gyertyát állítani a házak ablakába.

Krisztus feltámadásának ünnepén, húsvétvasárnap véget ért a böjt, a hústól való tartózkodás. A nap szertartásainak része volt az étel- és bárányszentelés: a kosarakba rendezett kenyeret, sonkát és tojást a pap megáldotta, majd a család otthon elfogyasztotta. Ahogy sok más szentelményt, úgy a húsvéti ételek maradékát is mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját az eresz alá tették, hogy oltalmazza a házat, a morzsával pedig meghintették a gabonaföldeket, hogy a madarak ne tegyenek kárt a vetésben.

Húsvétvasárnapi szokás volt egykor a határkerülés, határjárás, amely során az idősebb férfiak emlékezetes módon – botütésekkel, veréssel, félig földbe ásással – megismertették a fiatalabbakkal a határjeleket és ezzel együtt mágikus úton igyekeztek megvédeni a tavaszi vetést.

Húsvéti szentelt sonka

Húsvéti szentelt sonka. Vajkai Aurél felvétele Cserszegtomajról

Húsvétkor köszöntő szokások is ismeretesek voltak: hétfőn a legények, komák meglátogatták a lányokat és az asszonyaikat, majd locsolóvers kíséretében kútból húzott friss hideg vízzel, szódásszifonból vagy városi mintára kölnivel meglocsolták őket – minden ellenkezés dacára. A locsolókat süteménnyel, pálinkával megvendégelték és különös figyelemmel készített hímestojással megajándékozták a lányok. Nagy meglepetésre másnap a lányok visszalocsolták a fiúkat.

Tojásfestés

Tojást festő asszony 1958-ban

Húsvéthétfőn gyakorolt termékenységvarázsló célzatú népszokás volt a Dunántúlon egyes területein a húsvéti korbácsolás is: a fiúk négyszögűre font korbáccsal megcsapkodták a lányokat, hogy frissek és egészségesek legyenek egész évben.

Egészen a középkorig nyúlnak vissza a tojásösszeütés vagy kókányozás elnevezésű játék gyökerei, amelyet Keszthelyen kókázásnak hívtak: a játékos kezébe fogott hímestojással – egy másik változat szerint pénzérmével – igyekszik eltörni és megszerezni a másik tojását.

A húsvéti ünnepkör még nem zárul le azonnal a Húsvétvasárnappal: a következő vasárnap – fehérvasárnap – volt a komatálküldés, a szertartásos barátságkötés napja. Ekkor a lányok egy-egy küldöttel gondosan összekészített, kendővel letakart tálban süteményt, gyümölcsöt, bort vitetett a kiszemelt barátnő számára. Az ajándék viszonzásával életre szóló barátságot, komaságot kötöttek a fiatalok.

Komatálat tartó nő

Komatálat tartó nő

Hímestojás Hímestojás Hímestojás

Különböző technikákkal készített hímestojások a Balatoni Múzeum Néprajzi gyűjteményében

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close