LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
0
2021. április 1. NépszokásokNéprajzHúsvétVallási néprajz

A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: Krisztus feltámadására emlékezünk ezen a napon. Közel 1700 éve, a niceai zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon ünnepeljük világszerte e napot. A Húsvét az egyházi év mozgóünnepeinek középpontja, ehhez igazodik Pünkösd és az Úrnapja dátuma is.

A húsvéti ünnepkört a hamvazószerdával kezdődő 40 napos nagyböjt előzi meg, amely önmegtartóztatással telik. Ebben az időszakban nem ettek húst és zsíros ételeket, nem tartottak hangos zeneszóval kísért táncos mulatságot vagy lakodalmat, a lányok és asszonyok pedig egyszerűbb, sötét ruhát viseltek. Illett mindenkinek meggyónnia és áldoznia, haragosaival kibékülnie. Nem csak testi-lelki tisztaságukra fordítottak figyelmet az emberek Húsvét előtt, de ez volt a porta rendben tartásának az ideje is. Az asszonyok kitakarították és kimeszelték a házat, kimosták a ruhákat, kiszellőztették az ágyneműket. A férfiak elvégezték a szükséges javításokat a házon, kutakon, forrásokon, felseperték az udvart és különleges figyelemmel gondozták az állatokat is.

A húsvéti ünnepkör a Nagyhéten kezdődik, melynek első napja a virágvasárnap, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe. Európa-szerte e nap része a barka- illetve pálmaszentelés. Ezzel a szentelménnyel igyekeztek a villámlást, a betegségeket, a gonoszt távol tartani a háztól és lakóitól: szentelt barkát tűztek a szentkép oldalába, az eresz alá, sőt még az istálló küszöbe alá is.

Barka

Virágvasárnap – Dominica palmarum – a barkaszentelés ideje

Nagycsütörtök – más néven zöld- vagy csonkacsütörtök – az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Ezen a napon a harangok elnémulnak és Rómába mennek. A harangot csütörtökön és pénteken kereplő zajával helyettesítették az utcákat járó gyerekek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja: ekkor a pap csonkamisét tart, miszerint a mise bizonyos részei elmaradnak. Különleges jelentőséget tulajdonítottak a víznek: úgy tartották, hogy a nagypénteki hajnali mosakodástól egész évben szépek és egészségesek lesznek. A patakhoz vagy forráshoz vezető utat szótlanul tették meg, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. A napfelkelte előtt merített vizet néhol aranyos víznek is nevezték, amelyből vittek is haza, mert egészségvarázsló hatásúnak tartották. Nagypénteken szigorúan böjtösen étkeztek, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret.

Türelemüvegek

Türelemüvegek a Balatoni Múzeum gyűjteményében: a keresztre feszített Krisztus és elárulásával, megkínzásával és megfeszítésével kapcsolatos tárgyak szűk nyakú üvegben elhelyezve

Nagyszombat volt az új tűz gyújtásának a napja, amelyhez sok hiedelem fűződött: ezek szerint a pap által megszentelt tűz védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség, a tűzvész ellen, a szertartáson résztvevők pedig hazavitték a parazsat és ezzel gyújtották meg az előző este kihunyt tüzet. Sümegen a szentelt parázson rakták meg a tűzhelyen az új tüzet. A nagyszombati szertartások része volt a vízszentelés is. A feltámadási körmenet idejére szokás volt égő gyertyát állítani a házak ablakába.

Krisztus feltámadásának ünnepén, húsvétvasárnap véget ért a böjt, a hústól való tartózkodás. A nap szertartásainak része volt az étel- és bárányszentelés: a kosarakba rendezett kenyeret, sonkát és tojást a pap megáldotta, majd a család otthon elfogyasztotta. Ahogy sok más szentelményt, úgy a húsvéti ételek maradékát is mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját az eresz alá tették, hogy oltalmazza a házat, a morzsával pedig meghintették a gabonaföldeket, hogy a madarak ne tegyenek kárt a vetésben.

Húsvétvasárnapi szokás volt egykor a határkerülés, határjárás, amely során az idősebb férfiak emlékezetes módon – botütésekkel, veréssel, félig földbe ásással – megismertették a fiatalabbakkal a határjeleket és ezzel együtt mágikus úton igyekeztek megvédeni a tavaszi vetést.

Húsvéti szentelt sonka

Húsvéti szentelt sonka. Vajkai Aurél felvétele Cserszegtomajról

Húsvétkor köszöntő szokások is ismeretesek voltak: hétfőn a legények, komák meglátogatták a lányokat és az asszonyaikat, majd locsolóvers kíséretében kútból húzott friss hideg vízzel, szódásszifonból vagy városi mintára kölnivel meglocsolták őket – minden ellenkezés dacára. A locsolókat süteménnyel, pálinkával megvendégelték és különös figyelemmel készített hímestojással megajándékozták a lányok. Nagy meglepetésre másnap a lányok visszalocsolták a fiúkat.

Tojásfestés

Tojást festő asszony 1958-ban

Húsvéthétfőn gyakorolt termékenységvarázsló célzatú népszokás volt a Dunántúlon egyes területein a húsvéti korbácsolás is: a fiúk négyszögűre font korbáccsal megcsapkodták a lányokat, hogy frissek és egészségesek legyenek egész évben.

Egészen a középkorig nyúlnak vissza a tojásösszeütés vagy kókányozás elnevezésű játék gyökerei, amelyet Keszthelyen kókázásnak hívtak: a játékos kezébe fogott hímestojással – egy másik változat szerint pénzérmével – igyekszik eltörni és megszerezni a másik tojását.

A húsvéti ünnepkör még nem zárul le azonnal a Húsvétvasárnappal: a következő vasárnap – fehérvasárnap – volt a komatálküldés, a szertartásos barátságkötés napja. Ekkor a lányok egy-egy küldöttel gondosan összekészített, kendővel letakart tálban süteményt, gyümölcsöt, bort vitetett a kiszemelt barátnő számára. Az ajándék viszonzásával életre szóló barátságot, komaságot kötöttek a fiatalok.

Komatálat tartó nő

Komatálat tartó nő

Hímestojás Hímestojás Hímestojás

Különböző technikákkal készített hímestojások a Balatoni Múzeum Néprajzi gyűjteményében