Diákemlékek versben 3. rész – Vaszary és Farsang

Fülöp Viktor keszthelyi helytörténész a gimnázium híres növendékeiről adatokat és emlékeket gyűjtött, levéltáros módjára. A múzeumi blog előző részeiben elkezdett sorozat, a diákversek között vannak olyanok, amelyekbe bele is írta ezeket az emlékeket. Vaszary Kolosról, a keszthelyi származású bíboros-hercegprímásról így született meg két, anekdota jellegű vers.

Vaszary Kolos, bíboros-hercegprímás

Nézzük meg most a rövidebbet, a 13 versszakból álló, könnyed hangvételű „Vaszary és Farsang” címűt! Szövege itt olvasható.

A költemény megírásának dátuma nincs jelezve, cselekményéről azonban az utolsó szakaszban kiderül, hogy Fülöp Viktor elsős kisgimnazista korában hallotta. Vaszary Kolos és egykori osztálytársa, Farsang Ferenc találkozását meséli el, mely Zalaapátiban, az 1880-as évek végén történt, és amelynek híre ment Keszthelyen is.
A teljes versből idézeteket emelünk ki, ezekhez kapcsolódnak az utánuk következő kommentárok.

A mikor Vaszary benczés fő apát lett,
Egyszer vizsgálatra Apátiban termett.
Értésére jutott hogy itt Esztergályban,
Lakik Farsang Ferencz szülő falujában.
Kivel együtt járta Keszthelyen a hatot,
Kivel valamikor barátságot tartott.

Vaszary Kolos, mielőtt a magyar katolikus egyház fejévé választották volna, 1885-1891-ben a bencés szerzetesrend elöljárója, pannonhalmi főapát volt. Az észak-dunántúli monostor fennhatósága alá több kisebb fiókintézmény, apátság tartozott, így a Zalaapátiban levő is. A falu dísze volt a XVIII. században épült templom és rendház, amely szállásul szolgált a hivatalos ügyeket intéző főapátnak. Jó alkalom volt ez számára, hogy találkozzon 40 éve nem látott barátjával, akiről tudta, hogy a szomszédos faluban, Esztergályban (a mai Esztergályhorváti egyik fele) lakik.
A „keszthelyi hat” a hatosztályos premontrei gimnázium, és hogy ők, Vaszary és Farsang itt valóban együtt tanultak, bizonyítja egy régi, iskolai értesítő a Balatoni Múzeum történeti iratai közül.
A „tanuló ifjuság érdemsora” általános értékelést ad közre az 1845-46-os tanév második félévéből.

Az iskola diákjai háromféle: jeles, első rendi vagy másod rendi besorolást kapnak. Az ötödik, szónoklati osztályban a legjobbak, a jelesek között olvasható Farsang Ferenc és – születési nevén – Vaszary Ferenc neve.

Szónoklás a 14-15 éveseknek? A klasszikus görög és latin műveltség a gimnáziumi képzésben akkoriban nagy hangsúlyt kapott. A latin nyelvet első osztálytól kezdve tanulták, és az antik mitológia, régiségtan, logika, stilisztika is ott volt a tárgyak között.

Azonnal ki ad egy szigoru parancsot,
Hogy rögtön fogják be a négyes fogatot
Sietve nyargaljon a kis Esztergályba
Hozza a Farsangot ide a rendházba.

A színjeles Farsang, miután elvégezte a hat osztályt, egészen más utat járt be, mint a főpap. Tudja a helyét, és nem gondol rá, hogy a sokkal magasabb rangú vendéget, hivatkozva barátságukra, bármi ügyben is megkeresse. Így aztán meglepődik, amikor négylovas hintó jön érte, és ebédre hívják. Vajon ki tudja-e illendően fejezni a megtiszteltetést, amit érez?

Az öreg Farsangot nagy tisztelet érte
A fő apát oda ültette melléje
Első fogás után feláll a fő apát
S mint régi pajtásra üríti poharát.

A meglepetés fokozódik: a viszontlátás öröme kölcsönös és közvetlen. A falusi gazdának jár az előkelő hely, szívbéli jókívánságokkal. De a szabályokból nem mer engedni, és a köszöntőre válaszolni kell. Ő nem beszélhet pajtásságról, és „az én jó uramra” emeli a poharát.

A mire Vaszary azonnal válaszol
Az uri titulust hárítja magától
„Ejnye Ferkó ezt te nem helyesen mondod,
Soh sem voltam urad, hanem jó pajtásod.”

Mi történik? A főpap nem felejti el, honnan jött. Régi barátját évtizedek után is egyenrangúnak tartja és a nyilvánosság előtt felvállalja.

Példamutatása szól arról az emberségről, ami különleges pozícióban, sikeres élethelyzetben is meg kell, hogy maradjon. Másrészt pedig szól a meghatározó iskolai évekről, a közös élményekről, amelyek emléke nem halványul el.

Ballagás és érettségi előtt állunk, így olvassuk el a verset!