LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2018. május 25. EmléktáblaKodály ZoltánKórusHelikon

Keszthelyen utca viseli Kodály Zoltán nevét ma, a Balatoni Múzeumba lépve pedig zeneszerzőnk emléktábláját pillantja meg a látogató. A márványba vésett betűk és számok arról tanúskodnak, hogy e falak között hangzott föl először Kodály Zoltán Kisfaludy Károly Mohács című versére komponált kórusműve 1965. május 28-án, pénteki napon:

„Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!
Hollószárnyaival lebegett a zordon enyészet,
S pusztitó erejét rád viharozta dühe…”

A művet két pécsi gimnázium énekkara mutatta be. Ezen az ősbemutatón jelen volt Kodály Zoltán is. A Kossuth-díjas Mester feleségével látogatott el Keszthelyre, így saját műveit hallhatta viszont a keszthelyi és a veszprémi középiskolások előadásában. Keszthelytől Szigligetig egy balatoni hajón a Mesternek még külön is énekeltek a diákok. Szombaton, 29-én, a középiskolások helikoni seregszemléjét szintén Kodály-alkotással zárták, a Magyarokhoz című Berzsenyi-versre íródott kórusművel. Bárdos Lajos vezényelt, Kodály Zoltán és felesége a kórussal együtt énekelte: Forr a világ bús tengere, ó, magyar! Azóta már hagyomány lett, hogy az ifjú előadók ez óda eléneklésével köszönnek el egymástól, hogy legközelebb újra Keszthelyen találkozhassanak.

Még ma is meghatók a felvételek a művészházaspárról, közülük is a legszívmelengetőbb látnunk az egyiken őket, ahogy egymás mellett ülve hallgatják a muzsikát. Czigány György – Kodály tanítványa volt a Zeneakadémián – emígy emlékezik rájuk: ” Kodály 1959. december 18-án ismét házasságot kötött. Második felesége, Péczely Sarolta ekkor a Zeneművészeti Főiskola másodéves növendéke volt; Kodály öt éves kora óta ismerte. Sárika valósággal bearanyozta Kodály utolsó éveit.” (Czigány György néhány alkalommal (pontosan háromszor) riportot is készített a közismerten szűkszavú Kodállyal. Anekdotába illik, de igaz, a Miért szeretem Bachot? kérdésre pontosan tizenkét mondattal felelt a Mester vacsorája közben (túrós tészta volt paradicsomdarabkákkal) tanítványának, a Ki nyer ma? című rádiós vetélkedő műsorvezetőjének.

Fiatalnak és idősnek egyaránt katartikus élmény volt a Mesterrel való találkozás Keszthelyen. Az utókornak pedig nagy tanulság lehet, mennyi szeretet és tisztelet vette körül Kodályt, hogyan gyűltek köré egy-egy dedikációért vagy aláírásért a zeneszeretők? Vagy miképpen értették őt a kortársai és a zenekedvelők?

A korabeli napisajtót Cserhát József valamint Péterfay Endre fotóriporter tudósította. Weöres Sándor írta: Az esemény jő és elsuhan, / de az emléknek száz ideje van. Ivasivka Mátyás karnagy, zenepedagógus író – látnivaló – jótállt e kétsoros igazságáért, hiszen már az új évezredben írta meg visszaemlékezését az 1965-ös rendezvényről. Létezik ilyen, hogy a közel félszáz évvel később készült vallomás pontosítja a korabeli tudósítást. Idézzük, mi hangzott föl, mi is történt a Balatoni Múzeum oszlopcsarnokában a Mohács című kórusmű ősbemutatóján?

„És 1965. május 28-án este a Balatoni Múzeumot zsúfolásig megtöltő közönség jelenlétében, melynek soraiban ott láthattuk a magyar zenei élet színe-javát, rádió, filmhíradó, televízió mikrofonjai, kamerái előtt megszólalt a nagyméretű új alkotás. Bevezetésként a pécsi Nagy Lajos Gimnázium diákja, Papp Lajos (ma nemzetközi hírű szívsebész professzor) elmondta a Kisfaludy-költeményt… Percekig tartó tapsvihar követte a bemutatót. Az izzó lelkesedés csak növekedett, amikor Kodály feljött a lépcsőkön, gratulált a mintegy 100 tagú énekkarnak és karnagyának, majd közismert szűkszavúságát megcáfolva 5, azaz öt perces „hosszú” beszédet mondott. Megköszönte az előadóknak, hogy hihetetlenül rövid idő alatt megtanulták, és hitelesen megszólaltatták a kompozíciót, majd vezértémájára, a magyar ifjúság zenei nevelésére tért át… A bemutató eseményét ma emléktábla hirdeti a múzeumban…”

A napilapban – 1965. június elsején – megjelent tudósítások záró darabjának a címe a következő volt: „Külön fényt adott az ünnepségeknek a felszabadulás 20. évfordulója… – Csaknem háromezren nézték meg a Helikoni Ünnepségek befejező műsorát.” A hivatalos évforduló, amiről nem szólt a krónika, valójában egy láthatatlan fénytörést kapott. Hiszen Kodály üzenete a művével a felszabadulás kerek évfordulóján éppen a sajtó szalagcímének visszája volt. Ivasivka Mátyás emlékezésében ez is olvasható: „Hogy a közismerten nemzeti és keresztény elkötelezettségű alkotó, akit a diktatúra ennek ellenére is respektált, kitüntetésekkel elhalmozott, miért éppen ezt a [Kisfaludy Károly-]verset zenésítette meg, az úgymond „felszabadulás” (értsd ezen az 1945-tel kezdődő orosz megszállás) 20. évfordulójára, annak ma már „irodalma” van, mely kiemeli a műben felbukkanó oroszos motívumokat, melyek az idegen elnyomás, a megszállás emlegetésekor szólalnak meg. A kompozíció kottájának átadásakor budapesti otthonában a keszthelyi dr. Horváth József és vári Andor, valamint a pécsi delegáció jelenlétében – szó szerint – ezt mondta a Mester az ősbemutató karnagyának: Jó lesz a „felszabadulás” 20. évfordulójára! Az igazat megvallva, akkor még nem értettük, hogy mire is céloz, ám a mű tüzetes áttanulmányozása után, amiben Bárdos Lajos is segítségünkre volt, világos lett minden…”

Szokolay Sándor a közelállók tiszteletével emígy jellemezte a Mestert: „Kodály magáról és műveiről a tömör lényegen kívül alig szólt.” Mint ahogy a Mohács című kórusművéről sokkal inkább hallgatott.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close