Húsvéti ételszentelés, kicsit másképp

Az ételszentelés hagyományosan húsvétvasárnap történt a templomban. De már régen is volt arra megoldás, ha valaki nem tudott elmenni a templomba: éjszakára a teraszra vagy az ablakba tette ki az összekészített „szentöltet”.

A húsvét hajnali feltámadással megszentelődik a világ, így a kirakott étel is.

Táskán úgy hitték, hogy a favágíttóra kitett „szentüttet” eléri a római pápa hajnali áldása.

És mit kell a kosárba tenni?

Marika néni Kiskanizsán a kezét mutatta:

„Ahány ujjad van, annyit: kenyeret, sonkát, sót, tormát és tojást.”

A felszeletelt tormagyökeret úgy ették, hogy a sóba mártogatták. A sót gyakran ma már elhagyják. Boros vidékeken egy üveg bort is beletesznek.

A szentelt ételeknek egészségvarázsló erőt tulajdonítottak, ezért mindenkinek ennie kellett a belük. Morzsáira vigyáztak, összegyűjtötték, majd elégették. Volt, ahol a szántóföld négy sarkára vagy pedig az ég madarainak szórták.

A szentelt sonka/lapocka csontja a rag alá került, hogy villámcsapástól védje a házat. Jégeső ellen is hatásos volt, a régiek szerint a felhőket megszaggatja a füstje.

Szentelt sonka csontja a rag alatt. Vajkai Aurél fotója Cserszegen (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Zalaszentbalázson az egyik ház üstökében 12 szentölt csontot számoltak meg 1967-ben, de volt a csont mellett szentelt barka, úrnapi sátorból származó virág és nyírfaág is.

Az 1938-ban született Bálint Imre bácsi nemrég mesélte, hogy gyerekkorában Várvölgyön a szentelt lapocka csontjával felmászott a legígéretesebbnek gondolt gyümölcsfa tetejére és rákötözte, hogy az majd jó termő legyen. Kenderkóc madzaggal kötözte a csúcsba. Jól is termett.

Amúgy az ablakba/teraszra kirakott étel is megszentelődik húsvét hajnalban. (Csak el ne vigye a macska.)

A képgaléria fotói 2005-ben készültek Táskán (Somogy m.) Fotó: Gyanó Szilvia