LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2021. február 4. temetkezésnépvándorláskorLeletmentésRégészet

A napokban kezembe került Dr. Sági Károly egy régi, 50- es évekbeli ásatási jelentése. A munka, amiről a jelentés szól, ma azt mondanánk leletmentés volt, helyszíne pedig a keszthelyi téglagyár területe.

Az egykori téglagyár a Hévízre vezető műút keleti oldalán, az ún. Vadaskert közelében állt, és itt bukkantak a területen dolgozó munkások 1954. decemberében, földmunkák közben a gyár épületeitől északra eső területen a koranépvándorláskori sírra.

Miután értesítették a múzeumot Sági Károly azonnal a helyszínre sietett.

Sági jelentésében részletesen leírja a sírt és annak mellékleteit.

„A sír ún. aknasír. A sírban fiatal lány nyugodott. A találók, akik nem vették észre, hogy sírral van dolguk a gyenge csontokat részben átdobták a megforgatott földbe, csak miután a sírt felismerték, álltak meg a munkával.”

Csontvázas gyermeksír, tájolása észak- dél, hossza 170 cm, szélessége 60 cm, mélysége 210 cm.

„A 210 cm mély sírgödör függőleges aknájában 160 cm mélységben 26 cm széles padkát hagytak a sírgödör keleti oldalán és részben a gödör nyugati fala alatt mélyítették tovább a sír üregét. A temetkezés a gödör nyugati fala alatti padmalyba történt.”

A sírban egy 10 év körüli lány maradványai feküdtek. A váz hossza nem volt mérhető. Sági leírása szerint a váz jobb oldalán feküdt, arccal nyugat felé fordítva, karok az arc elé voltak húzva, térdei kissé fel voltak húzva.

A leletmentés megkezdésekor sajnos a váz térdtől felfelé fekvő részei már nem voltak a sírban, a munkások kidobták azokat. A váz alsó lábszárai viszont bolygatatlanok voltak.

Sajnos a leletmentés megkezdésekor a koponyának is már csak a lenyomatát tudták megfigyelni a sárga agyagos talajban.

Sági Károly a sírban az alábbi leleteket találta:

A váz fejénél kétfülű, téglaszínű, vörös festés nyomait őrző kerámia korsót (1. sz. melléklet), melyet kidolgozásának finomsága alapján még római mester munkájának tart.

A korsó mellett bárány lábának csontjai feküdtek (2. sz. melléklet). Sági helyszíni megfigyelése szerint a csontokat valamiféle faedényben helyezhették a sírba.

A 3. sz. melléklet az arany torques, mely a váz nyakára volt kapcsolva, az 5-6. sz. melléklet pedig egy- egy arany csat. A csatok a váz jobb, illetve bal bokáján feküdtek.

Ezek a csatok helyzetük alapján a lábbeli megerősítésére szolgálhattak.  „A 7. sz. melléklet nagyobb arany csat…”, amely a váz bokái között került elő és egykor ez a csatocska az övhöz tartozhatott.

A váz kissé felhúzott jobb lábszára mellett egy vaskés feküdt fa tokban (4. sz. melléklet).

A 8. sz. melléklet, egy durva felületű, vöröses- szürke színű edény alsó részének töredéke a jobb lábfejnél került elő.

A sírban feltárt arany csatok analógiái, viselettörténeti adatok alapján Sági a temetkezést hun korinak határozta meg. A sír tájolása, a halott test helyzete alapján a temetkezést egy hun szolgálatban álló, előkelő germán gyermekének sírjaként határozta meg.

A lelet legközelebbi analógiájaként a Gáti- dombon előkerült leleteket említi. Az ott előkerült és hunként meghatározott lelet pontos lelőhelyét már Sági sem tudta meghatározni, de feltételezi, hogy az 5. század első felében a Vadaskert környékén gazdag hun temetkezések kerülhettek a földbe.

Sági Károly a feltárás után még több napig folytatta a kutatást a területen (december 13-21-ig). A sírtól délre kijelölt egy 6×6 méteres szelvényt. A szelvényt az altalajig mélyítették le, de leletanyagot nem találtak benne.

Ezt követően a sírtól északra húzott egy kutatóárkot, ennek szélessége 1 m, hossza 22 m volt. 1,3 méteres mélységben elérték a sárga altalajt és mivel leletanyag az árokból sem került elő befejezték az ásatást.

Ezután még pár napig kijárt ellenőrizni a területen folyó földmunkákat, de mivel lelet ez alatt az idő alatt sem került elő:

„…Mindezek után a gyár további figyelését nem tartom szükségesnek. Csupán heti 1-2 alkalommal nézzük meg a földmunkát.”

Az eredmények alapján Sági magányos temetkezésként azonosította a sírt.

A leletegyüttes ma a Balatoni Múzeum régészeti gyűjteményének egyik féltve őrzött kincse.

 

Irodalom:

  • Szabó- Müller: Keszthely története I. Keszthely, 2000
  • Sági Károly ásatási jelentése (84.167.1-3.)
  • Arch.Ért. 83., 1956.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close