0
2019. január 28. Cholnoky JenőGeológiaBalaton-kutatásLóczy LajosEntz Géza

Ha Lóczy Lajos életének csupán csak első pályaszakaszára vetnénk pillantást, akkor is elmondhatnánk, hogy Lóczy volt a világ egyik legjelentősebb földrajztudósa, utazója.

Negyven éves korára geológusként minden ásványt ismert, kinek kisujjában a geográfia teljes szakirodalma, ő volt, aki fiatalon eljutott Kalkuttába, Dardzsilingbe, felfedezte a Himalája másik, második hegyláncát, s róla nevezték el a Lotse-nevű, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsot.

Lóczy tanulmányozta a Jangce-medencét, s – olvasom Tóth Kálmán tanulmányában – sok száz kilométert tett meg a Nagy fal mentén, Széchenyi Béla expedíciójával tartva pedig még felfegyverzett lámákkal is szembe kellett néznie Patangban.

Tapasztalatait, tudományos megfigyeléseit három kötetben rendezte sajtó alá. (Ekkorra már Európa-hírű tudós, komoly nemzetközi figyelem kíséri munkásságát.)

Geológus, egyetemi tanár, s negyven évesen a földrajz tanszék vezetője a Budapesti Tudományegyetemen.

Ám számunkra, balatoni embereknek, innentől fogva adja a legtöbbet.

Tavunk kutatására fókuszál, s a Földrajzi Társaság Balatoni Bizottságának elnöki tisztét betöltve szervez. Olyan munkatársakat tudhat maga mellett, mint Entz Géza, Hermann Ottó, Jankó János…

Különösen bámulatos érzéke segítette az anyagi források előteremtéséhez.

Megnyeri Semsey Andort, aki pénzzel támogatja a kutatást. A Balatoni Múzeum kisgrafika tára őrzi a Semsey-család Ex librisét, amelyre Fery Antal Lóczy arcképét véste.

Az együttes munkálkodás a Balatonról 1891-ben kezdődött, s a vállalkozás majd’ harminc éven át tartott. Lóczy Lajosnak és munkatársainak köszönhető, hogy tavunk irodalma világviszonylatban is a leggazdagabban feldolgozott természeti csoda.

Mondják, folyó és álló vízről nem született még ilyen mennyiségű és kvalitású irodalom.

1913-ban a saját munkáit jelenteti meg Lóczy, amelyeket a Balatonról írt. Címe: “A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése”.

Időközben sorra jelennek meg a kollégák balatoni opuszai is. Entz Géza például “Adatok a Balaton planktonjának ismertetéséhez” címmel adta közre dolgozatát.

Előszavában köszönetet mond Lóczy Lajosnak, hogy számára három hónapra hajóst is fogadott Vas János személyében 240 korona átlaggal, szeptember 15-től 4-4 korona napidíjjal…

“Ugyancsak Lóczy tanár úr szerezte be utalványomra a hajózáshoz szükséges két hordó amerikai petróleumot, tovább benzint, olajat, s a hajó kezeléséhez szükséges egyéb kellékeket.”

Entz Géza tudományos munkájának éppúgy sikere lett, mint Lóczyénak. A balatoni planktonok katalógusával a Genfi és a Bodeni tó vizeinek életét vizsgálók is szívesen ismerkedtek.

A Balaton minden egyes természeti jelenségét a legalaposabb tudományos felkészültséggel dolgozták fel e szellemi vállalkozás résztvevői.

Cholnoky Jenő a tó jegéről írt remek könyvet. A szaknyelvet azonban nehezen értették az átlag olvasók, de még a költők sem tudták e terminuszokkal ábrázolni a csodás jégvilágot. Jól látta meg ezt is Lóczy Lajos.

1920-ban adott közre egy összegző művet, amelynek címe a következő volt: „A Balaton – földrajzi és társadalmi állapotainak leírása”. Úgy tett, mint egy idősödő zeneszerző. A nehéz s nagy szimfóniájából egy fuvolaátiratot tett le az asztalra.

Lóczy István napjainkban reprint kiadásban adta közre ezt a kétszázötven oldalas munkát. (A Lóczy Lajos Egyesület és az Imedias Kiadó gondozása.)

Lóczy István a következőképpen mutatta be e régi-új könyvet:

„Azt, hogy Lóczy Lajos ki volt, szinte mindenki tudja, különösen itt a Balaton környékén.

A Balaton című könyv mégis valahogy feledésbe merült, pedig megérdemli figyelmünket. 1891 és 1920 között 33 tudós vizsgálta a Balaton és környékének földrajzi és társadalmi helyzetét, korabeli állapotait, amely máig kivételes és grandiózus tudományos teljesítménynek számít.

Az elkészült munka azonban túlságosan szakmai, túlságosan tudományos volt a nagyközönség számára.

Ezért a Balaton akkori miniszteri biztosa, Kvassay Jenő helyettes államtitkár azzal bízta meg Lóczyt, hogy készítsen el az elkészült, terjedelmes tudományos munka alapján egy rövidebb, népszerűbb, érthetőbb változatot.”

Lóczy és barátai “A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei” című sorozathoz mintegy hétezer oldalnyi munkát adtak.

Ezt az erőfeszítést és eredményt – olvasom – Tasnádi Kubacska András Lóczy Lajosról szóló könyvében – Telekitől Cholnoky Jenőn át Antalffy Gyuláig sokan méltatták.

Illő és hasznos, hogy az utókor is megköszönje, no meg olvassa, olvassa.

Lóczy Lajos hatvan évesen elvállalja még a Földrajzi Intézet igazgatását, de már egyre többet időz a kedves tavának a partján, a Balatonnál.

Romániában utolszor ugyan még kőolajat is kutat, de messzi utakra nem vállalkozik. 1920 májusában hunyt el. Balatonarácson nyugszik.

Sírjára permi kőből faragtak mementót, arra Stein Aurél hozott a Himalája szirtjein nyílott gyopárt.