Müller Róbert 80 éves – Interjú 4. rész

Egy járás, egy múzeum visszacsatolásának története

A ’70-es évek végén járunk. 1979-ben a keszthelyi járás visszakerült Zala megyéhez. Ez a visszacsatolás miben érintette a múzeumot és hogyan zajlott?

Én átéltem a visszacsatolás előéletét is. Veszprém megyében Pap János – volt belügyminiszter is a ’60-as években –, a megyei pártbizottság első titkára nagy ember volt, nagyon nehezen emésztette meg azt, hogy a járást visszacsatolták Zalához. A visszacsatolást pedig Kádár János helyettese, Németh Károly – aki Zala megyei származású volt – intézte el.

Itt tételesen át kellett mindent adni. Ez azt jelentette, hogy ha volt Keszthelyen 5 db csemegebolt, mind az 5 boltban volt természetesen hűtőpult, akkor Ajkáról, Pápáról, Várpalotáról a legrosszabb hűtőket idehozták és a jó, használható hűtőket elvitték, mindent lecseréltek.

Pap János ukázba adta, hogy a sümegi és a tapolcai járás összes régészeti leletét, ami a Balatoni Múzeumban van, azt mind Veszprémbe kell szállítani. A mi gyűjtőterületünk volt 1962-ig az egész Balaton-környék, 1962-től, a múzeumok tanácsosításától kezdődően pedig a sümegi, tapolcai és keszthelyi járás. A veszprémi kollégák azt mondták: „Nincs raktárunk, nem tudjuk elhelyezni”. Akkor kezdődött az alsóörsi nagy raktárbázis kiépítése, hogy majd oda el lehet szállítani innen. Az, hogy ehhez minisztériumi engedély kell, és nem lehet csak úgy az egyik múzeumból a másik múzeumba a nyilvántartásba vett tárgyakat átszállítani, Pap elvtársat a legkevésbé se érdekelte.

A visszacsatolás előtti időszakra a múzeumépület állaga jelentősen megromlott. Sőt, az épület rossz állapotához kapcsolható eseményről még több országos sajtóorgánum is hírt adott. Ismerjük meg ezt a te szemszögedből!

A múzeum azért volt érdekes helyzetben, mert ’77 végén a többszöri beázás és rövidzárlat után a tűzoltóság kikapcsolta a Balatoni Múzeumban az elektromos áramot. Akkoriban még csak egy tv-adó sugárzott, amelynek egyik legnépszerűbb vasárnapi műsora az egyórás esti magazin, a Hét volt. A Hét 1978. október 1-i adása „A gyertyafényes múzeum” címmel – a Somogyi Néplap és az Esti Hírlap is írt 1-1 cikket a témával kapcsolatban – közölt riportot. Bemutatták, hogy milyen gondokkal küszködik a múzeum.

Ebben az időszakban télen, amikor korán sötétedett, akkor fél négy körül befejeztük a munkát, mert már nem láttunk, nem tudtunk dolgozni, és mindenki hazamehetett.

Amikor átkerültünk Zala megyéhez, a megye közölte, hogy a beázás ugyan fennáll, de ennek a rendbehozatala még Veszprém megye kötelessége, úgyhogy az átcsatolással együtt kapott Zala megye 200 000 Ft-ot, hogy a tetőt rendbe tudják hozni. A megye akkor felülvizsgáltatta, átnézette az épületet, és kiderült, hogy kellene festetni és padlókat is csináltatni, nem ilyen egyszerű az egész. Azt mondták: „Jó, akkor előteremtjük a pénzt és rendbe hozzuk a Balatoni Múzeumot.”