LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2019. március 13.

A 19. század második felében a hazafias érzület megnyilvánulásaként, majd a nemzeti kultúra védjegyeként mind gyakoribbá vált a nemzeti jelképek szerepeltetése a népművészeti tárgyakon. Gyanó Szilvia néprajzkutató a múzeum néprajzi gyűjteménye tárgyain keresztül mutatja be ezt az érdekes jelenséget. 

A leggyakoribb motívum a koronás címer, mely minden népművészeti tárgyféleségén megtalálható és a népi díszítőművészet teljes értékű motívuma lett. A többi díszítőelemhez hasonlóan viselkedik, ezért ábrázolása eltávolodott a heraldikai szabályoktól, ornamenssé vált.

Borotvatokok, tükrösök, pásztorbotok, ostornyelek, kerámiaedények, szőttesek gyakori díszítőeleme volt még a 20. század első évtizedeiben is. Előképül a címerrel díszített oklevelek, cégtáblák, pénzek, zászlók és hadiékítmények szolgáltak.

A köztudatban a magyar korona jellegzetes tulajdonsága a ferde kereszt, ami ebből következően maga is nemzeti szimbólummá vált.

A nemzeti színű zászló önmagában is előfordul, többnyire azonban az országcímer kísérőelemeként. Az emberábrázolások közül különösen a huszár és a betyár alakja kapott nemzeti jelentéstartalmat. A hazafias feliratok önmagukban vagy más ábrázolásokat kiegészítve váltak díszítő motívummá.

A Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményében található egy 19. század utolsó évtizedeiben készült, divatos fazonú magas szárú női atlaszcipő.

Nemcsak felső részén használták a nemzeti színeket, hanem sarkát is piros-fehér-zöld színű bőrlapocskákból alakították ki. Talpát levélkoszorúba illesztett koronás magyar címer és „Éljen a haza” felirat díszíti. A gondosan kimélyített díszítmény minden lépésnél maradandó nyomott hagyott.

Fémberakás, spanyolozás, ill. befejezetlenül maradt feliratok díszítik egy másik különleges tárgyunkat, egy mind a négy oldalán díszített bárdot.

Egyik oldalán a koronás magyar címer és „Mindent a hazáért!” felirat, másikon „Halál az ellennek!” egy stílusos koponyával. (A címer maga egyfajta átmenet a Kossuth-címer és a koronás között.)

Feltételezhetjük a mű befejezetlenségét, hiszen a koponya mélyedése spanyolviasz berakáshoz készült, a felirat viszont még nincs eléggé kifaragva.

Valószínűleg utóbbi is fémberakást kapott volna. A bárd éle alatt a nyélen a magyar zászló, fémberakás között piros-fehér-zöld viasz.

Túloldalán a motívumok már nem ilyen egyértelműek. A viaszberakás befejezetlen maradt vagy kihullott, így nem tudjuk, milyen zászló társult a magyar mellé a jól megszerkesztett címeres kompozícióban, ahol oroszlánok (griffek?) keresztes zászlót tartanak.

A tárgyat még Darnay Kálmán gyűjtötte Pápán. Első lajstromba vételkor úgy szerepel, mint „kuruc csákány egykorú nyéllel”. Darnay a „Halál az ellennek” feliratot későbbi vésetnek vélte.

A díszítmények azonban jól megkomponált ábrázolásról árulkodnak, ezért merül fel a befejezetlenség gondolata. A korai múzeumi leltárkönyvbe már a „csatabárd” elnevezés lett beírva, majd az 1955-ös leltározáskor a „bárd” tárgynév szerepel.

Nem tudjuk, mire utal az 1622-os évszám, de semmiképpen sem a készítés idejére. Talán tévesztés, talán a mellette lévő (családi?) címerrel függ össze. A díszítmény stílusa és technikája alapján a 19. sz. közepén készülhetett.

Irodalom: Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti jelképek a magyar népművészetben

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close