A Keszthely- fenékpusztai majorság rekonstrukciójához kapcsolódó régészeti megfigyelésekről röviden

Tavaly áprilisban kezdtük meg azt a régészeti megfigyelést, amely a Keszthely- fenékpusztai egykori Festetics majorság épületegyüttesének részleges helyreállításához kapcsolódik.

A gépi földmunkák egy földrajzilag és építészetileg is jól körülhatárolható területet érintettek és érintenek még ma is, ugyanis a projekt még javában zajlik.

A 71- es úttól a major épületegyütteséhez vezető gesztenyefasor végén magasodik a Festetics majorság együttesének központi eleme az egykori ún. kiskastély. Tőle északra helyezkedik el a borjúistálló, délre pedig a kancaistálló összetett épületegyüttese. A régészeti megfigyelés ezeknek az épületeknek a közvetlen környezetében folyt. (1. kép)

1. kép

A munka 2021 áprilisában a kiskastély épületétől nyugatra elhelyezkedő udvar délnyugati sarkában indult. (2. kép)

2. kép

Már a munkák megkezdésekor belebotlottunk az egyik legjelentősebb leletbe, egy későrómai temetkezésbe, melynek különlegessége a váz zsugorított helyzete és szokatlan temetési módja.

A kelet felé fordított, észak- déli tengelyű váz egy sekély gödörben lett elhantolva, a testre őrlő- és malomkő darabokat, tetőfedő cserepeket és egy kerekded alakú, közepén négyzetes nyílással ellátott, talpán simára csiszolt követ helyeztek. A temetkezés mellett mellékletet nem találtunk. (3-4. kép)

3. kép

4. kép

A következő napok szintén meglepetést tartogattak. A kancaistálló udvarán, annak nyugati részén ásott csapadékvíz elvezető árokban bukkantunk arra a közel 3 m széles római kori kőfalra, melynek mérete a késő római erőd falainak mértével vetekszik. (5. kép) Méréseink alapján ez az árokban megfigyelt kelet- nyugati irányú falmaradvány egybeesik a későrómai erőd déli falának vonalával. Megfigyeléseink alapján a falat már a római időszakban visszabonthatták. Esetleg egy, az erőd építését megelőző római periódushoz- talán az egykori villagazdaság épületeihez- tartozhatott, vagy az erőd egy eddig ismeretlen tervmódosításához köthető. Az udvar területén kelet felé kialakított, az előzővel párhuzamosan futó árkokban a fal további- kevésbé jó állapotú- szakaszait sikerült megfigyelnünk.

5. kép

A mostani régészeti megfigyeléssel érintett terület, az erőd nyugati előtere ezideig kevéssé kutatott terület volt. A kiskastély környezetében- az épület körül- végzett földmunkák során számos, eddig ismeretlen, a római, későrómai időszakra datálható falszakaszt, falmaradványt dokumentáltunk.

Ezek közül az egyik legjelentősebb az erőd nyugati, észak- déli irányú falától nyugatra, azzal párhuzamosan futó, közel 70 cm vastag fal- amelyet a kiskastély építésekor, annak keleti alapfalaként felhasználtak. Ennek a falnak az újkori épület északi és déli sarkán túlnyúló szakaszait is sikerült megfigyelnünk.

A legizgalmasabb kutatási terület azonban az az árok szakasz volt, amely egy kb. 80 cm széles sávban metszette a nyugati kapu déli oldalán álló kerek erődtorony déli falát. (6. kép)

6. kép

A visszabontott toronyfal kb. 250-260 cm vastagságú, mészkőből épült, a mai járószint alatt már -30 cm-en jelentkezett. A kevert humuszréteg alatt köves törmeléket dokumentáltunk, ez alatt jelentkezett a torony nagyméretű mészkő tömbökből épített fala. Sajnos a toronyfal déli, külső falsíkját megbontották, azonban a belső oldal közel 60 cm-es magasságban megmaradt, alatta a lábazatként kiugró, közel 20 cm-re szélesebb alapozással. A torony északi falát már nem érte el a beruházás árka, azonban a toronybelső feltárása így is élmény volt. (7. kép)

7. kép

A belsőben két égéssel kísért pusztulási réteget különítettünk el, megszenesedett gerendák maradványait dokumentáltuk és számos apró leletet gyűjtöttünk. Köztük egy 10 darabból álló, elrejtett későrómai kisbronzleletet (8. kép), egy oktaéder alakú, kék gyöngyszemet (9. kép) és számos, az egykori födémhez, tetőszerkezethez tartozó vastárgyat.

8. kép

9. kép

A vizsgált terület nagyságához képest leletanyag meglehetősen kevés került elő a megfigyelés során. Kivétel ez alól a nyugati kaputoronyhoz tartozó déli kerek torony belsejéből előkerült gazdag anyag. Sokat köszönhetünk a munka során szinte mindvégig jelen lévő fémkeresős önkénteseinknek, akik számos későrómai kisbronzzal és egyéb fémleletekkel gyarapították a múzeum gyűjteményét.

Ahogy a Régész Szövetség felhívásában megfogalmazta: „A kooperáció, együttműködés mindig is a sikeres közösségek ismérve volt…” ezért e a rövid beszámoló apropóján köszöntöm munkatársainkat, régész, technikus kollégáinkat, önkéntes munkatársainkat is ezen a napon. Ez a mi közösségünk, a mi összetartó erőnk. Ünnepeljük magunkat is és bátran köszönjük meg az egymásnak nyújtott segítséget!

Én ezúton köszönöm Heinrich Tamáska Orsolyának, Havasi Bálintnak, Müller Róbertnek, Simmer Líviának, Eke Istvánnak; Múzeumunk stábjából Németh Péternek, Lehmann Áginak, Sipos Anikónak és Tombor Tibinek a támogatást és a rengeteg munkát. Önkénteseink közül Horváth Lacinak, Morva Gábornak, Papp Lacinak, Porkoláb Győzőnek tartozom az e projekt keretében nyújtott segítségükért külön köszönettel!