A Piktor és Juliska – Balatoni Szerelmesek (negyedik rész)

2019. július 11. SzerelemBadacsonyfestészetKeszthely

Hajók szelik a Balaton hullámait a két part között, de még hosszában is. Nem véletlen, hogy egyik utasának, a költő Kormos Istvánnak is szerelmes verssorok jutnak eszébe először: „Dörgicse, Akali, Vonyarc felől derengő asszonyarc.”

Ezt a derűs és megható képet Keszthely felől láthatja az utas, ha már eléggé elbűvölte tavunk és valaki imádott nő szépsége. Hány meg hány hol gyönyörű, hol szomorkásabb történet, akad köztük mulatságos, sőt krimibe illő love story is. Ezekből válogattunk.

Sorozatunk negyedik részében az 1918 és 1928 között Keszthelyen menedéket talált Egry József és Pauler Juliska szerelmének történetét elevenítjük fel.

Egry József festőművész Zalaújlakon született 1883. március 15-én, egy igen szegény családban. Édesapja felmenői Zalakomárban éltek, édesanyja családja pedig Garaboncról való.

Amikor Egry József a zalai zsákfaluból a nagyvárosba kerül, festőnek készül (képei már gyűlnek), s még egyszer szülőföldjén próbálkozik, hol és hogyan tudná megvetni a lábát?

1903-at írunk. Az apai ág nem fogadja be, az anyai igen. Nagyon jól is érzi magát unokabátyjáéknál, Höcs Boldizsár vendéglőséknél, ám Garabonc amolyan ideiglenes édenkertnek bizonyult a számára:

„Sajnos nem lehettem soká… Szülőim nem tudtak nélkülözni engem Pesten. Anyám kétségbeesett levelei. Bizony, sírva búcsúztam Garaboncról.”

A szegénység elkíséri a fővárosba, az európai tanulóévek útjaira, el még a frontra is. A világháborúba Nagykanizsáról indul, oda rukkoltatják be. Volt része eleget nélkülözésben, mindig vézna, de izmos testét a tüdőbaj is megtámadta.

A frontszolgálatot beteg tüdeje nehezen bírja, ám ragyogó rajzokat készít, amelyek nem csupán tudósítanak a harcok szüneteiből, de művészi értékűek.

Az ízig-vérig zalai művész (barátai Piktornak nevezik el majd viccesen, van ebben valami lekicsinylés, bár szeretetteljes) társtalan marad mesterségével, s a legnagyobb sikerei idején is magányos alkotó.

A tüdőbeteg Egry Józsefet leszereli a hadsereg és Badacsonyba kerül a Neptun-szanatóriumba.

Fordulatot vesz élete.

A személyes magánya a múlté lesz. Megismerkedik Pauler Juliskával, aki ápolónőként dolgozik a szanatóriumban, és akit – nem törődve a körötte támadt botránnyal – majd feleségül vesz.

Az ő révén kezd a háború után új életet Keszthelyen. Keresztury Dezső emígy summázza Egry sorsát:

„Az egészségileg élete végéig megrokkant Egryt 1917 végén, 1918 elején szerelték le. Keszthelyre költözött, felesége ottani házában éltek évekig, apja e tájt bekövetkezett halála után özvegyen maradt édesanyjával együtt.

Ettől kezdve tartósan soha nem szakadt el a Balaton partjától, egészen haláláig.

Éveken át tartott új kifejezési formájának keresése, kikísérletezése, saját, korábbi kifejezési formáinak felszámolása. Keszthelyen és felesége badacsonyi szőlőjében élt, szemlélődött, mielőtt ismét munkához látott…”

De lassítsuk le Egry életének filmjét, érdemes a képkockákat közelebbről is szemügyre vennünk, hogyan is talált egymásra a nincstelen művész és a vagyonos, tekintélyes családban élő férjes asszony.

Kovácsné Rózsika néni mesélte az ezerkilencszázhetvenes években nekem, hogy akkoriban fiatal lányka volt, s Kisörsről járt be a badacsonyi Neptun-szállóba, amelyet ispotállyá és szanatóriummá alakítottak át a világháborús sebesültek számára.

A felső tízezerből is úgy gondolták a feleségek, hogy nekik erkölcsi kötelességük ápolni a rászorulókat.

Pauler Juliska (a filozófus Pauler Ákos testvérhuga) is kivette részét az ápolói munkából és annak szervezéséből. Rózsika néni neki dolgozott, parasztlányként a bakák ágytálait hozta-vitte.

Ő volt a kapcsolat születésének első szemtanúja.

Egy napon aztán látott többet is. Mikor a „kacsát” vitte ki Egry kórterméből, megpillantotta Juliska asszonyt bizonyos rajzvázlatokon, miket a szakma csak egyszerűen aktoknak nevez.

Igen örült munkaadója boldogságának. Juliska arányosan volt molett, hófehér bőre volt. Rózsika néni szerint szép volt, mint egy cukorbaba.

A szerelmi viszonyt aligha lehetett sokáig titkolni a Badacsony-hegy oldalában. A férj (Vízkelety) ezredes volt, s tekintélyén esett súlyos csorbaként élte meg a történteket.

A család kivetette a szerelmespárt, Badacsonyban nem maradhattak.

Juliska keszthelyi házába, örökségébe költöztek, ahol közös életük első évtizedét tölthették. 1928-ig éltek itt.

Egry József a keszthelyi utcákon, környékbeli dombokon és a Balatont szemlélve lett neves alkotó. Keresztury Dezső szerint Keszthelyről viszonylag korán felfigyelt festőművészi tehetségére dr. Lőke Lajos orvos. Láncz Sándor Egry-monográfiájában a keszthelyi képeket is összegyűjtötte, elemezte:

„A Keszthelyi csónakkikötő a benyúló mólóval, baloldalt a csónakházzal, a kilátást eltakaró nagy, háromszögletű vitorlákkal ábrázolja.”

A szép kiállítású, nagyméretű Egry-albumában található az a keszthelyi vonatkozású festmény, amely a templomtornyot láttatja: „Délibábos párás fények…”

Egry József kolorizmusa, imresszionista lírai bravúrja láttán óhatatlanul is művészetének testvérmúzsáját juttatja eszembe: Tóth Árpádot.

A költő ugyanúgy tüdőbeteg volt, mint a festő Egry József. (Mindketten Tátrafüreden kerestek gyógyulást. Egry 1929-ben.) Tóth Árpád mintha Egry József festményét írta volna le szavakkal Forró nyári nap című versében.

Egry József: Délibábos párás fények – részlet a keszthelyi templom tornyával

Ugyanazt az aurájában vibráló templomtornyot látjuk a versben viszont, amelyet a Délibábos párás fények-en:

Most iszonyuak a forró faluk,
Fehéren izzik a meszes torony,
Vásott szaggal pörkölődő zsaluk
Körül por száll, szőke nyári korom.

A keszthelyi liget sarkában található házban Juliskával egy szépen élhető élet reményében éltek. Pauler Juliska asszony féltette, óvta a tüdőbeteg festőt, szeretettel vette körül, amelyre úgy éhezett Egry a mostoha gyerekkora és ifjúsága óta.

Szikár alakja, korán ráncosodó arca igen vonzotta a nőket.

Egyszer Bernáth Auréllal meglátogattak egy csárdát Badacsony és Keszthely között, s a kocsmárosné valósággal teljes testével Egry csónakja után vetette magát, míg a festők eleveztek. Mentek haza, Juliskához.

Bernáth Aurél több feljegyzést is készített még e balatoni éjszaka leírása után, az egyikből megtudhatjuk, lehetséges, hogy a festő volt titkon féltékeny a feleségére.

Juliska mellett alkotva a sikerek sem maradtak el:1922-ben a Nemzeti Szalonban állították ki a Balatoni Társaság festőinek képeit. E tárlaton Egry József Keszthelyi öböl című olajfestménye is szerepelt.

1928-ban Egryéknek az anyagi gondjaik miatt – sajnos – el kell adniuk a keszthelyi házat, éppen abban az évben, amikor a Balatoni Múzeum épülete elkészül.

A keszthelyi Egry-képek közül nézzünk csak egy rögtönzött listát, a Piktornak hány remekműve is született e partokon? Káin és Ábel (1919), Keszthelyi halászok (1920 k.), Naplemente (1920 k.), Tanulmány a dombos úthoz (1923 k.), Dombos út (1923), Délibábos párás fények (1923), vagy épp a Balatoni Múzeumban őrzött Balatoni halászok (1923)…

Nem a véletlen, hanem tudatos gyűjtőtevékenység eredménye, hogy mára Képzőművészeti gyűjteményünkben több száz alkotást – festményeket is, de túlnyomórészt vázlatokat, tanulmányokat – találunk Egrytől. (Köztük a címképen látható, „Juliska” című művet is, 1936-ból.)

Egry számára az egész Balaton haza volt víz fölötti párájával és a szivárvány-kupola-magasában is. Annak világának a festője lett.

Nem csupán intermezzo-nak bizonyult a keszthelyi évekből összeálló élet- és pályaszakasz. Keresztury Dezső szerint nem csekély rang, ha valakit, mint Egryt, a Balaton legnagyobb festőjének neveznek. S hogy ezt nem kis részben Keszthelyen érte el:

„Azt a stílust, azt a látomást teremtő és ábrázoló módot, amelyben egyénisége igazán kibontakozott, már korábban, főként Keszthelyen megtalálta…”

Egry József a badacsonyi házat, műtermet és otthont nem minden kényszer nélkül, de választhatta. Badacsonyi éveiről Fonay Tibor írt könyvet. Ennek egy példányát a múzeum könyvtárában is megtaláljuk számos más, Egry életét és alkotói pályáját bemutató kiadvánnyal együtt.

Badacsonyban telnek tehát a következő évtizedek.

A Piktor és Juliska (az ő beceneve a Nenne volt) háza alatt vonatok robognak el, malomkőasztalukra körte, barack, füge és szőlő kerül. Egry édesanyja is Badacsonyban él velük. Egry horgászik a partról és a mólón, ilyenkor gyűjti szemébe a táj színeit és formáit, otthon fest.

Horgász-zsinórjai végére fenekező ólmot tesz, tehát úszó nélkül pecázik, hogy csak az ujjával érezze a damilt, de a szeme szabadon pásztázhassa a tájat: hegyeket, eget, nádasokat, víztükröt, sirályokat.

Igen, tudjuk, magányos volt, eltorlaszolta a műtermébe vivő szűk följáratát egyetlen székkel, de a kapásokkal, napszámosokkal szívesen állt meg beszélgetni, s ha nagy halat fogott, akkor büszkén az állomás felé került zsákmányával.

Született egy saját szerzeménye is: A duhaj nótát 60. születésnapján énekelte el családi- és baráti körben, amelyet Palóczi Horváth Ádám minden bizonnyal felvett volna Ötödfélszáz éneke közé.

Egy a pengő,
ezüst pengő,
jó esztendő rá.

Az én pipám
nem fábúl van,
húsa van neki.

Olyan leány
sehol sincsen,
ki nem szereti.

Zöld az erdő,
zöld a mező,
arra járok én.

A háború idején alig volt élelmük, Fonyódról Takáts Gyula költő hozott magával nékik hajóval ezt-azt.

Látják a torkolat- és rakéta-tüzeket Badacsonyból, s végre 1945. március 25-re átvonul a front. Budapesten bombatalálatot kapott a műterme, 27 igen értékes képe pusztult el így az ostromkor.

„Azok a munkáim voltak a legjobbak, amik az ostrom alatt elpusztultak…”

– Mondja, s öniróniával jegyzi meg nemcsak azt, hogy ezek voltak a legjobb dolgai, de azt is, hogy ezt már senki sem tudja megcáfolni.

Tovább dolgozik, ám betegsége szüntelenül fenyegeti. 1948-ban az első között veheti át a Kossuth-díjat. Barátja, Keresztury Dezső ekkor kultusz-miniszter, de leváltása hamarost jelzi, megint ínséges esztendők következnek.

Lavorjába belefagy a víz, vért köp. Felesége van vele csak egyedül. Egry József Badacsonyban hunyt el 1951. június 19-én.

Temetésén igen kevesen voltak. Fodor András verse szerint: hatan a választottak, hárman a hivatalosok. Szabó Lőrinc csodák csodájára odatévedt, s temetési beszédet rögtönzött.

Bernáth Aurél olvasta föl búcsúztatóját, ami így ránk maradt. (Szabó Lőrinc mulandóságot kárhoztató szózatát csak elképzelni tudjuk.)

A Nenne, azaz Juliska asszony, Egry József özvegye 1957. november 25-én hunyt el. Mindent megtett önzetlenül, hogy férje művészi hagyatéka jó kezekben maradjon, embersége méltó szívekben.