Fametsző egy rézmetszeten

2021. február 1. FametszésKépzőművészetMorelli Gusztáv

2020. decemberében kezdődött meg a Balatoni Múzeum képzőművészeti és kisgrafikai gyűjteményének revíziója. Az egyik mappa átnézése során a kezembe került egy rézmetszet, melyet a leltárkönyv szerint Chabada Béla (1878-?) készített.

Ekkor még nem különösebben figyeltem fel rá…

Később sorra került két réz nyomólap is, s az egyik valamiért ismerős volt. A nagyalakú mappák tartalmának újabb áttekintése után fedeztem csak fel, hogy miért: a rézmetszet és a nyomólap összetartozik. Minden kétséget kizár az az apró, halványan kirajzolódó pávatoll (szignó? ujjgyakorlat?), mely már a képen kívül jelenik meg rézlapon és papíron egyaránt.

Mindkettő ugyanarra az alkotásra vezethető vissza: Balló Ede (1859-1936) festményére, mely Morelli Gusztáv (1848-1909) fametszőt ábrázolja.

Érdekes, hogy a két tárgy – metszet és nyomólap – külön-külön került a leltárkönyvbe: előbbi 1956-ban, utóbbi 1988-ban, tehát 32 év különbséggel. A bejegyzéseknél semmi utalás sincs a két tétel kapcsolatára. A metszet leírója „öreg tudósnak”, a nyomólapé „szakállas férfinek” nevezi Morellit, akinek neve egyébként – ha meglehetősen nehezen olvashatóan is, de – szerepel a metszet hátoldalán.

Nézzük meg alaposabban a képet!

Egy szobában vagyunk, s egy asztalnál ülő, hosszú szakállú, derűs tekintetű, idősebb férfit látunk. A háttérben a falon tájkép, az asztalon különböző tárgyak.

Mivel már tudjuk, hogy fametszőt látunk, könnyű ezeket beazonosítani. A férfi jobb kezében a vékony, hegyesnek tűnő eszköz egy véső, bal kezében pedig a téglatest alakú, magasra polcolt tárgy az a fadúc, amelyre a metszet készül. A tárgy felett állítható karra fogatva valószínűleg egy nagyító látható.

Az ábrázolás beleillik a művészet történetében évszázadokra visszanyúló művész-ábrázolások sorába: számos építész, szobrász, festő (ön)arcképet ismerünk, melyeken megjelennek az ábrázolt hivatásához tartozó, jellegzetes eszközök.

De ki is volt Morelli Gusztáv?

Graveur, azaz metsző volt abban a korban, amikor a reprodukáló fametszés a virágkorát élte.  Van az a mondás, hogy „jókor van jó helyen”. Morelli Gusztávra ez különösen igaz.

A 19. század második felében nagy szükséglet mutatkozott hazánkban az ügyes metszőkre. Ekkor lendült meg igazán a képes újságok, nagyméretű albumok, illusztrált ismeretterjesztő és tudományos könyvek száma és népszerűsége.

A fametszetek nagy előnye volt, hogy szemben a rézmetszettel és litográfiával, magasnyomású eljárással készültek, így a betűkkel együtt nyomtathatták őket, nem kellett külön mellékletként a könyvbe illeszteni őket.

Az 1860-as évekig szinte kivétel nélkül külföldi műhelyekben készültek a hazai kiadványok illusztrációi.

Ezekben az években létesültek az első fametsző intézetek, köztük Huszka Lajosé és Rusz Károlyé, akik Morelli első mesterei voltak. Különös tehetsége hamar megmutatkozott tájképekről készített metszeteiben, de önálló illusztrációiban is. Három éves külföldi ösztöndíjat kapott, s Párizsban, Londonban és Lipcsében képezte tovább magát.

Hazatérte után a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde fametsző szakosztályát vezette, 1881-től pedig az Ipariskolában is oktatott, melynek később igazgatója is lett.

Közel az ötvenhez is élt benne a fejlődés vágya, s újabb tanulmányutakra indult Ausztriába, Németországba. A színes fametszést tanulmányozta, továbbá az iparművészeti oktatás újabb irányzatait.

Az alábbi, Morelli által metszett képen az Iparművészeti iskola fametsző termét látjuk.

Morelli a tónusmetszés legnagyobb hazai mesterévé vált.

A tónusmetszetről annyit érdemes tudni, hogy a metsző a fekete lapból indul ki, s fésűs vésőjével addig mélyíti, azaz világosítja az egyes helyeket, míg a megfelelő tónusfokozatokat el nem éri. Technikai bravúr, mely nemcsak kézügyességet, de nem kevés festői érzéket is kíván.

Morelliben mindez megvolt. Nem véletlen, hogy őt bízzák meg a korszak népszerű művészei, köztük Munkácsy, Benczúr festményeinek, Zichy rajzainak, Mészöly Géza, Kelety Gusztáv tájképeinek  sokszorosítható formába való átültetésével.

A Vasárnapi Újság – mely számára 20 éves kora óta készített metszeteket – 1899-ben hosszú cikkben méltatja a mester munkásságát.

Itt olvassuk, hogy a vezetése alatt álló műintézet – azaz tanítványaiból, tanítványaiból lett metszőkből álló műhelye – igen szép feladatot kapott: ők készítették el a magyar könyvkiadás egyik legnagyobb szabású és legigényesebben illusztrált vállalkozása, „Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben” című nagyszabású sorozat metszeteit.

Az 1886 és 1901 között megjelent 21 kötet mintegy 13 000 oldal terjedelmű, s mintegy 1 600 metszetet tartalmaz.

De nem ez az egyetlen rekordgyanús vállalkozás, ami Morelli nevéhez fűződik: 1894-ben elkészítette Feszty Árpád „A Magyarok bejövetele” című körképének négy és fél méter hosszú fametszetét is.

Az említett cikkben közlik metszetünk mását is, melyen azonban a jobb alsó sarokban az eredeti festményen lévő szignó (Balló Ede 1897), bal alsó sarkában pedig a metsző, Morelli neve is látszik. Vagyis, Morelli elkészítette a fametszet másolatát Balló róla festett képének.

A Művészet című folyóirat 1909-ben, halála alkalmával emlékezik meg hosszabban a mesterről. Az alapján, amit itt írnak róla, magam is szívesen lettem volna ennek a lelkes, lelkiismeretes, liberális, a tehetséget elismerő, minden kisszerűségtől mentes művész-tanár tanítványa.

A hazai iparművészet markáns, szeretetreméltó, tevékeny és könnyen nem felejthető alakjaként jellemzi őt a cikk írója, majd így összegzi munkásságát:

„Amikor valaki megírja a fametszés történetét Magyarországon, az úgynevezett úttörőt Morelliben fogja találni. Morellit találja, mint akivel ez a grafikus fajta elkezdődött, virulásba ment, s egyszersmind vele – nem ő tehet róla — megszűnt, befejeződött, múló életű volt. A magyar grafikának e fejezetét ez az egy olasz hangzású szó tölti ki, egy szó e fejezet eleje, közepe és vége: Morelli.”

 

Felhasznált irodalom:

• Morelli Gusztáv. In: Művészet. Szerk. Lyka Károly. 8. évf. 3. sz. 1909. pp. 187-191.
• Morelli Gusztáv. In: Vasárnapi Újság. 46. évf. 6. sz. 1899.
• Patakyné Molnár Zsuzsa: Morelli Gusztáv (1848-1909). In: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. sz. 1963. pp. 147-150.