A Balatoni Múzeum Régészeti gyűjteményéből, páncélszekrényünk mélyéről egy ritkán látható, unikális leletet szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek:
Pohár aranyozott, ezüst peremverete.
Leltári szám.: 1999.43.8.
Méretei: átmérő.: 7 cm; magasság: 1,8 cm
Lelőhely: Keszthely- Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi- dűlő; Dr. Müller Róbert ásatása 1998.
Az aranyozott, ezüst peremveretet is tartalmazó „A” sír az Árpád- kori kis falusi templom szentélyének helyén, közel 2 méteres mélységben került elő. A sírgödör másfél méter széles és több mint 3 méter hosszú volt.
Az „A” sír rekonstrukciója
A sírból, bár korábban már kifosztották mégis gazdag leletanyag került elő. A bolygatott földből a csontváz több darabja is előkerült. A maradványok alapján az itt eltemetett személy magassága meghaladta a 180 cm, erős robosztus testű, markáns megjelenésű férfi lehetett, talán egy közösség vezetője.
A bemutatott lelet analógiái között szerepel az 1939-ben, a kelet-angliai Sutton Hoo-nál feltárt hajósírban talált több, hasonló peremveret is. E nagy jelentőségű feltárásról készült a nemrég bemutatott „The Dig”, az Ásatás című film is.
A Sutton Hoo-i peremveret
Az alábbiakban a Pusztaszentegyházi- dűlőben végzett feltárás vezetőjének, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatójának, Dr. Müller Róbertnek ismertetőjét olvashatják.
A Pusztaszentegyházi dűlő dombja a fenékpusztai erődtől délre, mintegy 800 m-re található. A kincskeresőkön kívül Lipp Vilmos 1883-ban, Csák Árpád 1913-ban, Radnóti Aladár pedig 1948-ban végzett itt kutatást. Utóbbi kettő a dombtetőn fel is tárta, majd visszatemette Fenék falu 13. századi, kőből épített, egyenes szentélyzáródású templomának maradványait. Nem voltak elég alaposak. 1998-ban, amikor védőerdőt akartak ide telepíteni, lehetőséget kaptam egy megelőző feltárásra. Kutatóárkunkkal átvágtuk a szentély alapfalait, de miután padlót nem találtunk, tovább mélyültünk. Csaknem 2 m mélyen embercsontok és egy germán kardhoz tartozó aranyozott ezüst piramisveret került elő, jelezve, hogy egy rablott sírra bukkantunk. A sírra egy szelvénnyel bontottunk rá. A hatalmas 320 cm hosszú, 170 cm széles sírgödör alját 270 cm mélységben értük el. Tehát a sírásók több mint 14 m3 földet mozgattak meg. A gödör belsejét deszkákkal bélelték ki, és gerendák tartották a kamra fedelét. Ebben volt a fából ácsolt koporsó.
A halottat, egy germán katonai vezetőt 610 körül temették el. Sírját 630 táján rabolták ki. A keresztgerendák már bezuhantak, de még nem korhadtak el teljesen. Kiemelésükkel a rablók nem vesződtek, így alattuk több értékes tárgy megmaradt. Az arany övcsat, a két csatrögzítő veret és a szíjvég mellett egy aranyozott ezüst gyűrűt és egy pohár peremvereteit találtuk meg.
A vékony, sérülékeny lemezeket földdel együtt emeltük ki, és felvittük Budapestre, ahol a Régészeti Intézet fémrestaurátora Somlósi Éva bontotta ki, és konzerválta.
A három ezüstlemezbe két különböző verőtővel préseltek mintát. Egy-egy lemezen négyszer ismétlődött a minta.
A bonyolult szalagfonatok stilizált állatokat ábrázolnak. Ezt a díszítést nevezik II. germán állatstílusnak, amely a 6. század végén alakult ki.
A vereteket egy fordított U-alakú lemezzel rögzítették a pohár pereméhez, alsó szélükhöz egy bordás szalagot szegecseltek. Függőlegesen három ilyen bordát, és a veretek találkozásánál három széles bordázott szalagot szegecseltek a pohárra. Az esztergályozott pohár átmérője 7 cm volt, a szegecsek hossza alapján a pereme alig 2 mm vastag lehetett. Magasságát nem ismerjük. A rekonstrukcióhoz a poharat Bereczky Csaba, a népművészet mestere készítette el, egy tíz éve száradó cseresznyefából.
A veretes pohár rekonstrukciója
Ez a pohár egyedülálló lelet a Kárpát-medencében, de máshol is ritkaságszámba megy. A legjobb párhuzamát Észak-Rajna-Vesztfália tartományban, Dortmund közelében, egy Soest-i 6-7. századi temetőben tárták fel. Angliában a híres Sutton Hoo-i hajósírból tucatnyi peremverettel ellátott faedény és ívókürt került elő.
A Soest-i veret
Csak a 190 cm magas, robosztus katonai vezető sírját rabolták ki. Kísérete és szolgálói a domboldalban nyugszanak. A temetőből 1999-ben és 2000-ben 102 bolygatatlan sírt sikerült feltárni. A középkori sírok és telepjelenségek 24-28 sírt semmisíthettek meg, így eredetileg legfeljebb 140 sírból állt a 6. század utolsó és a 7. század első harmadában használt temető. Az ide temetkező népesség vegyes összetételű volt. Az egyszerű, germán harcosokon kívül Dalmáciából és a keleti Alpok vidékéről idemenekült keresztény, késő antik családok és az avar hadjáratok által a Balkánról idehurcolt személyek temetkeztek ide. Avarokat nem találtunk.
Dr. Müller Róbert
6-7. kép: Kiss Viktor
8. kép: Kádas Tibor
További blogbejegyzések
Blog Egy ”félbemaradt” volt diák reminiszcenciái
Üzenetek a keszthelyi középiskolák 2022-es kiállításából 2023. június 12. Kukorelly Pálvisszaemlékezésgimnázium
Blog 