Müller Róbert 80 éves – Interjú 1. rész

2023-ban, a Balatoni Múzeum alapításának 125. évfordulóján Németh Péter múzeumigazgató beszélgetett Dr. Müller Róberttel, a múzeum korábbi vezetőjével. A beszélgetés mozgókép formájában a Balatoni Múzeum YouTube csatornáján is elérhető.
Az idén 80. életévét betöltött egykori múzeumigazgató mesél magánéletről, múzeumtörténetről, régészetről.

Gyermekkor, család

Vonyarcvashegyen töltötted a gyermekkorod, Keszthelyen jártál gimnáziumba. Itt is születtél?

Családom tulajdonképpen kőszegi, de a szülészet Szombathelyen volt, így mind a négyen Szombathelyen születtünk. 1953 tavaszán volt az utolsó nagy „tisztogatás”. Apám építési vállalkozó volt a nagyapám alapította nagy fatelepen, amelyet 1949-50-ben államosítottak. 1953 tavaszán megsúgták apámnak, hogy ha két héten belül eltűnik Kőszegről, oda megy, ahova akar, de ha marad, nem lesz gondja szállításra, mert kitelepítenek bennünket az Alföldre. Anyámmal úgy döntöttek, ha Kőszeget el kell hagyni, akkor a Balatonhoz megyünk, de nem városba, hanem valami faluba, ahol meg tudjuk húzni magunkat. Először Gyenesdiáson próbálkozott apám, ott nem talált kiadó házat, aztán Vonyarcvashegyen talált egy megfelelő ingatlant.
Nagyon furcsa volt, főleg anyámnak, aki Bécsből, a Mariahilfer Strassé-ról került Kőszegre. Abban a nádfedeles házban, amit talált apám, még villany sem volt. Hatan aludtunk egy szobában, petróleumlámpával világítottunk. Mindent kibírtak a szüleim, és ’56-ban, mikor lehetőség lett volna nyugatra menni, apám azt mondta, hogy szó sem lehet róla, maradunk. Na hát így maradtunk.

Vonyarcvashegy 1963 (BAM Képeslaptár)

Hogy emlékszel vissza a gyerekkori évekre? Milyen volt a család, amiben nevelkedtél?

Nagyon szép gyermekkorom volt; szerető, de szigorú családban nevelkedtem. A Balaton az örök élmény volt. A Szent Mihály-dombon, ahova gyakran kijártam, gyűjtöttem az első fogakat, amiket a felszínen találtam – a történelem iránti rajongásom már akkor megvolt.
Iványi Béla, szüleim jó barátja, a szegedi egyetemen volt jogász professzor, jogtörténettel és történelemmel foglalkozott. Nagyon komoly tudományos tevékenységet folytatott. Idős korában Vonyarcon élt, és ő dolgozta fel a Batthyány család körmendi levéltárának az anyagát, sőt egy érdekességet is mondok: ’56 után félt, hogy hátha nála is házkutatás lesz, és megjelent egy kofferral, hogy ezt a szüleim vigyék fel a padlásra. Erről aztán meg is feledkeztünk.
Már Zalaegerszegen dolgoztam, és egyszer eszembe jutott, mondtam anyámnak, nézzük már meg, mi van abban a kofferban. A koffer tele volt 1526 előtti oklevelekkel, amiket a körmendi levéltárból mentett el a Béla bácsi még ’45-ben. Ez a dokumentumhalmaz rejtette Eperjes város középkori levéltárát is, amit ő dolgozott fel még 1916-ban. Megkérdeztem Degré Lojzi bácsit [Degré Alajos], a megyei levéltár igazgatóját, mit kellene csinálnom. Azt mondta: „Fiam, majd én beszélek a Borsa Ivánnal, az Országos Levéltár igazgatóhelyettesével, felvisszük, annak ott a helye”. Hát felvittük. Borsa Iván, amikor meglátta, így szólt: „Úristen! Az Eperjes város levéltára! 40 éve keresik rajtunk ezt a szlovákok, és nem tudtuk, hogy hol van. Na most majd visszakapják!” Ilyen gyermekkorom volt.

Szent Mihály kápolna (BAM Fotótár)

Müller Róbert