Szoborfej Zalavárról

Balatoni Múzeum Régészeti Gyűjtemény, Kőtári anyag
1200- 1240 körül, Szürkés homokkő. Mérete: 18x 13x 15 cm; Zalavár
Sérült, felül faragott sík nyoma, hátoldalán elnagyoltan megmunkált, alul illesztési felület.

A 13. században talán nagyobb szobrászati együttes részét képezte, erre utalhat hátoldalának kialakítása. A töredék egyértelműen összefügg a Múzeum kőtárkiállításán bemutatott bajuszos, tonzúrás férfialakot mintázó vízköpő figurával, illetve egy további, talán szintén kútszoborként azonosítható, szakállas emberalakot ábrázoló faragvánnyal. Az alakos faragványok a formakincs, a részletek megmunkálása tekintetében szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

A szobortöredékek a faragványcsoportot először azonosító és leíró Tóth S. szerint egy a zalavári bencés apátság 13. századi átépítéséhez kapcsolódó szobrászati együtteshez tartozhattak.

Homloka alacsony, magasan lévő kagylós fülek, mögéjük fésült haj. Arca kissé lapos kialakítású, álla robosztus, kerek, erősen kopott. Egykor talán szakálla lehetett. Orra törött, orrlyukai fúrtak. Ötös vonalkötegből álló, barázdált bajusza kétoldalt hegyesen pödörve egészen a fülek alá ér. Mandula alakú szemein a pupilla kialakításának nem maradt nyoma. Szemhéjai az orr vonalát követő ívvel kialakított szemöldökök alatt laposan keretezik szemeit. A bajusz alatt keskeny, félig takart, kissé nyitott száj. Alsó ajka törött.

A fej kétoldalán a fülek fölé fésült hullámos haj rajzolatát látjuk, mely a homlok közepére enyhe ívvel simul. A fülek mögötti elnagyolt kőfelület kissé hátra ugrik, simára- mintegy illesztőfelület- faragott. A fejtető erősen kopott, a hullámos haj kialakítása egykori kerek felületet övez. A robosztus áll mögött derékszögben kifaragott kőfelület arra utal, hogy a fejet szinte ráültették az egykori testre.

Irod.: Tóth S. 1990. 164.