Budaházi Tibor festőművész és Horváth László szobrászművész kiállítása

A Budaházi Tibor és Horváth László alkotásaiból rendezett tárlaton egy olyan festő és szobrász vállalja a közös megnyilvánulást, akiknek művészi gondolkodása meglehetősen közel áll egymáshoz.

Mindketten mai képzőművészetünk idősebb generációjához, emellett pedig azon szakrális vonulatához tartoznak, amely képes keresztény elkötelezettségét a kortárs művészet eszköztárával kifejezni.

Alkotásaikon a krisztológiai tartalom nem narratív módon jelenik meg, hanem különös hangsúllyal jelentkező, elvont, szimbolikus jelek, utalások (kereszt, kör stb.) formájában, Budaházi festményeinek egy részén pedig pecsétlő segítségével multiplikált, sematikus figurák felsorakoztatása révén is. Filozofáló hajlamukból adódóan mindketten a primer látványtól elszakadó, szubjektívabb interpretációs mezőben mozognak.

Ezen túlmenően a múló idő dimenzióját kihangsúlyozó archaizáló mentalitás is összeköti őket. Horváth előszeretettel kölcsönöz kisplasztikáinak rozsdás, ásatag – az alóla itt-ott előtűnő krómacél csillogásával élesen polemizáló – felületet, míg Budaházi a régies hatást keltő kézírás képalkotó szereppel való felruházása mellett a lepusztultság hatását keltő felületi faktúrái révén éri el e hatást. Bizonyos értelemben egymásra is reflektáló alkotásaikkal hitet tesznek amellett, hogy a két évezredes kereszténység örök érvényű mondanivalója a mai kor embere számára a kortárs művészet nyelvén is releváns módon közvetíthető.