A gyermeki léthez elengedhetetlenül hozzátartozik a játszás, a játék, és erre az is bizonyíték, hogy múzeumaink az emberi történelem különböző korszakaiból számos játékszert őriznek. Nem is olyan rég még nem csak a szülők adták gyermekeik kezébe a játékokat, hanem a csemeték is sűrűn készítettek maguknak játékeszközöket ügyességüket és fantáziájukat felhasználva. Az alkotó hajlam hozzásegítette őket képességeik fejlődéséhez: az alapanyagot meg kellett szerezni és munkálni, a játékszert meg kellett tervezni és el kellett készíteni. A gyermek tehát maga is fúrt, faragott, varrt – kukoricaszár állatkát, nádihegedűt, fűzfasípot, rongylabdát csinált –, de a szülők is szívesen segítettek a játékkészítésben. Háziiparosoktól, asztalos céhlegényektől, kézművesektől lehetett vásárolni játékszereket megrendelésre vagy vásárokon.
A játékok sokszor a környezet kultúráját, a felnőttek használati- és munkaeszközeit utánozták – és végül is azt mondhatjuk, hogy napjainkban sincs ez másképp. Még ha történtek is változások, a felnőtt életre való felkészülés ott van a játékban és a játékszerekben. Kicsiny szerszámok, autók, állatok, baba házak berendezései, bútorok, étkészletek, ételek és sok más játék sorakozik a gyermekszobák polcain. Ám míg régen a játékok fából, csontból, csutkából, szalmából, papírból, tollból, rongyból vagy más ház körül megtalálható anyagból készültek, mára már leginkább műanyagot használnak a gyermekjátékok előállítására.
Kiállításunk az 1900-as évek elejétől napjainkig mutat be egy játékválogatást a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményéből, kiegészülve a keszthelyi Vidor Játékmúzeum, a jatekanno.hu – Majercsik Krisztina és férje Kelle Antal – felajánlásaival, valamint Dr. Gerencsér Kinga és a múzeumbarátok által felajánlott játékokkal.