LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2018. november 9.

A keszthelyi és sümegi múzeum egyesítéséről már olvashattunk. Most tekintsünk bele az 1937-1938-ban felvett leltárkönyvbe, amit Török Gyula muzeológus írt, a sümegi Állami Darnay Múzeumból Keszthelyre elvitt tárgyakról. A Dunántúl egyik leggazdagabb korabeli gyűjteményéről, annak egy részletéről van szó.

A vaskos, 450 oldalas könyvbe közel 16 ezer tárgy adatait írták be. Minden tárgy kapott egy sorszámot – amely egyben az azonosításukra való leltári szám lett, és a tárgyra is ráírták. Olvashatjuk a rovatokban a tárgyak rövid jellemzését, méreteit, és azt is, honnan került a sümegi múzeumba.

A leltározó muzeológus az elcsomagolt anyagot kibontva és sorra véve, témák szerint haladt a tárgyak leírásával. A kiállítás öt terméből négy: a régészeti, a hadtörténeti, az iparművészeti és a néprajzi terem anyaga tárlóról tárlóra került be a leltárkönyvbe.

A régészeti teremben a kőkorszaktól a magyar honfoglaláskorig voltak láthatók kerámia, bronz, vas edények; kő, csont és fém eszközök, ékszerek. Külön egységet képezett a Somogy megyei Szalacska római kori települése, az onnan gyűjtött leletek. Itt már 7900 darabnál tartott a számozás.

Ezt követte a római, középkori és újkori magyar pénzek gyűjteménye, több mint 2000 darabbal. A hadtörténeti teremben a lószerszámok – a zablák, sarkantyúk, kengyelek, patkók – és a fegyverek sorozatokba rendezve mutatták be a tárgyak fejlődését. A nyílhegyek, lándzsahegyek, kopják, tőrök, kardok és harci sarlók mellett a tűzfegyverekből és védőöltözetekből, sisakokból, vértekből is jutott a tárlókba és fali szemléltető táblákra. Az 1848-49-es szabadságharc tárgyai és az I. világháborúban gyűjtött harctéri és hátországi emlékek, felszerelések is itt kaptak helyet.

A leltárkönyv számozása a hadtörténeti anyag végén már 13 ezernél járt. Néhány száz vegyes – talán a kiállításból kimaradt – régészeti és numizmatikai tétel után az iparművészeti tárgyak számbavétele következett.

A nagyrészt Sümeg környéki falvakból sokféle fajansz, porcelán és üveg edény, otthoni dísztárgy és festmény, szobor származott, a templomok régi felszereléséből pedig többek között zászlók, terítők és kendők. A pecsétgyűrűk, közégi és iparos pecsétnyomók és bélyegzők önálló kis gyűjteményeket képeztek. A használati tárgyakhoz ékszerek és ruhadarabok, kártyák, órák, bútorok tartoztak, és a híres szenteltvíztartó-gyűjteményből is sok került átadásra. Az iparművészeti teremből több mint 800 db-ot írtak a leltárkönyvbe.

A néprajzi teremben többek között a falusi háztartásokban használt sokféle textilnemű, a mángorlók, kulcsok, halászati eszközök, a céhes ipar emlékei és a pásztorkodás tárgyai voltak láthatók. A „Megyei közigazgatás emlékei” címet kapta a pandúrok és a betyárok fegyvereinek gyűjteménye. A leltárkönyvbe 1500 tárgy került be a teremből.

A leltár végén olyan tárgyak szerepelnek, amelyeket a felsorolt tematika szerint elszállítottak volna Keszthelyre, azonban „további intézkedésig” mégis Sümegen maradtak. Így járt a 30 db-os pipagyűjtemény, melyben Deák Ferenc és gróf Batthyány Lajos relikviaszámba menő pipái is helyet kaptak, a díszített cserép, tajték és fém pipák között.

A leltárkönyv számozása 15 937 db tárgyig jutott. Ez a könyvbe írva 10 976 tételt jelent, mivel egy tétel magában foglalhat egy tárgyegyüttest vagy tárgysorozatot. Hogy mi lett ezekkel, áldozatul estek-e a keszthelyi múzeum anyagát érintő 1945-ös pusztulásnak – erről egy későbbi bejegyzésben olvashatnak.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close