LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2019. március 6.

Németh István Péter korábbi írásában a művész életútját a keszthelyi iskolából történt kicsapatásáig követhettük.

Csiszár Elek is elég korán megtapasztalta azt a lélekállapotot, amit Illyés Gyula úgy nevezett néven: másokért – egyedül. A fővárosban próbál szerencsét, még a színész-pályával is kacérkodik, de végül a múzeumokban lévő mesterművektől tanul a legtöbbet, s elhatározza, hogy festő lesz, semmi más, legföljebb egy rossz színésszel kevesebb lesz. A Képzőművészeti Főiskola felvételi bizottsága biztatja ugyan, de a Térképészeti Intézetbe irányítják – rajzolónak. A Balatonnál Csokonai Vitéz Mihály nyomában már neves térképírók jártak (köztük Xivkovich őrnagy 1809-ben!). Csiszár Elek mégsem szegődik el Kogutowicz Manó hírneves céhe utódjához. Mit tehet? Hazamegy Keszthelyre.

Rajzol, fest, pályázatokra küldi alkotásait. S valamiből élnie is kell: dekoratőri munkát vállal. Az ötvenes évek végén áll be a fordulat életében, ekkor Keszthelyről – éppen a dekorációs munkái miatt – Siófokra hívják. A zalai partról a somogyira kerül, arra, ami Vas Istvánt a velencei Lidóra emlékeztette. Csiszár Elek életének valóban második félideje lett az ott alkotói szakasz. Keszthelyről kívánjuk szívből – tartson sokáig!

A hatvanas évek közepére megérkeznek a várva várt sikerek. Megdolgozott értük a déli parton a festő. Kaposvárott és Budapesten, itthoni és külföldi képzőművészeti berkekben fogadták becsüléssel és bizalommal. A határokon túl a régi Jugoszláviában, Szovjetunióban és NDK-ban, Hollandiában, Olaszországban és Ausztriában ismerhették meg munkásságát a tárlatokon. 1962-ben Dunaújvárosban állított ki. 1963-ban kapta meg a Rippl-Rónai díjat. Zalába többször is visszalátogatott épülő életművével: 1992-ben például a Goldmark Károly Művelődési Központban, majd 1994-ben a Balatoni Múzeumban volt kiállítása.

Keszthely és Siófok között a legszebb műteremre talált, a Balaton egére-vízére, a tájra, télen-nyáron. Ám Csiszár Elek sem tájfestő lett csupán, mivel ahogy Egry József tanította, néki is a Balaton egész világát kellett vászonra vinnie. Pogány Gábor szerint „ismeri az őszi-téli világát, a kiszáradó nádast, a foltokban szállongó ködöt, a jégfelület páratlan szín- és formagazdagságát.” Mészöly Gézáék után már csak nagyon egyénien szabad festeni a tavunkat. Tudni kell a remekeikről, de arról is, mit és hogyan nem ábrázolt még a balatoni csodákból senki?

Gyönyörűek a jégvilág formáit, fénytüneményeit megragadó, egyszerre konkrét látványok és látomások. Csiszár Elek 1974-ben festette a Téli Balaton című képét, bizonyítva, hogy Bartha László Jégvágók-ja után is lehet újat, érvényeset teremteni.

Egry József a balatoni tájba helyezett ugyan embereket, de nékik fénymaszkjuk volt inkább, mint arcuk, a ragyogásba mosta a termetüket, mozdulataikról tudtuk csak megállapítani, hogy ez a kapás, az a szegény halász, aki akár keresztelő Szent János is lehet a sekély vízben. Csiszár Elek figurái másképpen szegények: az élet hajótöröttei ők, többször az elveszített dimenzióikból – egy réges-régi nyárból – éppen csak átderengenek. A hazatérő tékozló fiú riadtságból és reményből összeálló arca (1980) még kívülről tapad az ablaküvegre, roskatag faágya a széles padlódeszkákon fogja visszafogadni, de hogy majd magányát föloldja-e valaki, arra drámaian nincs válasz, vagyis olyan képrészlet, amely erre biztatón utalna.

A magukra maradott emberek még a jégtáblákon is messzire állnak egymástól. Fáradt, öreg arc, arra sincsen ereje, hogy modellként pózoljon a fényképésznek vagy a festőjének. A toronysisakos templom alatt szerelmesek búcsúznak el egymástól (1994), s a háttérből szinte rájuk jajdul a Balaton. Mándy Iván ábrázolta hasonló részvétetikával a peremre sodródottakat, a kisemmizetteket, a lecsúszókat, a megfáradtakat és megterheltetett sorsúakat.

Csiszár Elek festészetéről Pogány Gábor, Láncz Sándor, Rózsa Gyula, Rideg Gábor, Matyikó Sebestyén József és még többen voltak, akik becsüléssel írtak. Ezek a laudációk hiánytalanul megvannak könyvtárainkban, de ami ennél is több, Csiszár Elek festményei újra együtt láthatók itt, Keszthelyen. Megállást parancsolnak, tűnődésre késztetnek stációnként, és gazdagon gyönyörködtetik a képek nézőit.

Csiszár Elek fentebb idézett interjúját így fejezte be: „Néha felüdülésképpen festek egy-egy sokfigurás gyermekkorom-Balatonját idéző képet, aztán talán fogom magam és belépek az egyik képembe, elvegyülök a magam teremtette figurák között, majd átsétálok a vízen a túlsó partra, s eltűnök egy dombhajlat mögött.”

Isten éltesse Csiszár Elek mestert Keszthelyen: nemcsak a Balaton, de a létezés innenső partján is! Alkosson-éljen sokáig! Maradjon velünk.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close