Gyerekkori kuglófok

2020. március 27. KemenceKuglófsütőNéprajzi gyűjteményLakodalom

Van a kuglófsütő. Tudjátok, cserépből. (Van fémből is, de azért a kerámia az igazi.) Nemrég fotózta Kiss Viktor kollégám, töltjük fel a honlapra, próbálok hozzá leírást készíteni. A kuglófsütőről. Ami mindenkinek van otthon.

Illetve csak volt?

Sokan csak úgy gondolnak rá, hogy volt. Anyukámnak van most is. Nem ilyen szép, szív alakú, hanem olyan egyszerű barna. Mamáé volt.

Maris mamám a kemencében sütötte, anyu a gáztűzhelyben. Nagyon praktikus, mert megsüt egyet vagy kettőt, egyiket megesszük az ebédhez, másikat csomagolja és hozzuk magunkkal. Vagy a felét, mert a másik felet a tesóm kapja. Van hozzá modern recept is, édesítővel. Lehet enni csak úgy, vagy vajjal, lekvárral. Jó, egész jó.

De régen… amikor a mama a kemencében sütötte… az milyen puha volt!

Utoljára talán a saját ballagásomon ettem kemencében sütött kuglófot. De lehet, hogy valakinek a temetésén? Táskán temetésre szokták sütni és lakodalomra. Rémlik, hogy ott volt a teknő a fedett teraszon és én is kipróbáltam, milyen dagasztani.

Amire én emlékszem, mindig sokat sütöttek. Amikor sokan voltak és kellett a finom tápanyag. Sokat, hogy legyen érdemes elfűteni a kemencét. 11 fért bele. Maris mama már csak akkor fűtötte el, amikor 11 kellett. (Persze, régen a kenyér is ott sült. De az régen volt.)

„Megsütöttem sok lakodalmat”- mondogatta.

Az utolsó kenyérsütő kemence (Özv. Takács Józsefné Horváth Örzse udvarán – Felsőpáhok, 1964. (Balatoni Múzeum, Fotótár)

És tényleg. Még kislány voltam, amikor a mama el szokta fűteni a kemencét. Füst volt és égett szag. Ma már tudom, az terminológiailag egy füstöskonyha, padlásolás nélkül: a füst ment ki a tetőn és az ajtón, ablak nem volt.

A kemence még a régi házhoz tartozott, de nem bontották le, hogy legyen hol kuglófot sütni és sonkát, kolbászt füstölni. Nem olyan íves, mint a mesékben, hanem alacsony, szögletes. Most is megvan. Feketék a falai és még mindig füstös a szaga. Nem lesz már elfűtve.

11 fért bele. A mama tizenegyet sütött minden lakodalomra. Büszke volt a tudományára. Jól megrakni, időben kiszedni, ne repedjen meg. Akkor már kevesen tudták és keveseknek volt meg a régi kemencéje.

De lakodalmak voltak, akkor még voltak. Nem étteremben, hanem otthon. Nem rendeltek ételt, hanem összehordták az alapanyagot, megfőzték, megsütötték. Előtte egy héttel kezdték.

Mi, rokongyerekek a lakodalom előtti vasárnap szedtük össze a faluban a kuglófsütőket. Fogtuk a kétkerekű kocsit (kordét), húztuk, toltuk, bementünk minden házhoz, és kértünk sütőt. Jó móka volt, bandában.

Pénteken hajnalban jöttek össze az asszonyok dagasztani, délutánra meg is sültek a kuglik. Akkor a visszahordáskor kellettünk. Vittük mindenkinek a sütőjét, benne két szelet kuglóffal. Sok volt az egyforma sütő, ezért jelet tettek rá: vonalat vagy x-et. Mindenki.

Hiába írta fel a velünk lévő felnőtt, az utcán lehetett kicsit veszekedni, hogy kié melyik x.

Kordénk is volt, apu később abból csinált utánfutót a kistraktorhoz (kapálógéphez).

Máskor nem voltunk hivatalosak a lakodalomba. De a mama sütött. Egy kugli ilyenkor nálunk maradt. Választhattam, hogy csokisat vagy bábosat. A teraszasztalon hűltek szép sorban. Sosem láttam, hogyan fűti el a mama a kemencét. Mintha szándékosan távol tartottak volna.

Talán titok volt? Vagy a füsttől, parázstól féltették a gyereket?

Lakodalomban sokszor voltam. Mikor indultunk haza, szólni kellett a házigazdáknak. Szólni kellett, mert vittük magunkkal a tárcát, amin a tortát hoztuk. Azon volt a maradék tortánk, egy nagy adag sütemény és valamennyi kuglóf. Úgy emlékszem, húsokat is csomagoltak. De gyerekként csak a színes sütemények érdekeltek.

Kuglófsütő (Balatoni Múzeum, Néprajzi gyűjtemény)

Piri mamámnál is volt kuglófsütő a kamra ablakában. Sosem sütött, kemencéje sem volt. Vajon honnan került oda az a sütőforma? Az övé is olyan egyszerű, barna, már szinte megfeketedett.

A múzeumban szebbek vannak. A szívecske formájúak és a virág. A hosszúkás is. Zöldet Táskán sosem láttam. Bár, az olyan szép, hogy nem is használtuk volna sütésre, csak kirakta volna a mama az elsőszobába dísznek.

Karanténos időkben talán anyu gondol ránk, hátha éhezünk. Mindig attól fél, hogy éhezünk…

Mikor bevásároltam nekik, pogácsát sütött. Lehet, most a kuglóf jön.