0
2019. április 19. Múzeum története1960-as évekÁllandó kiállításKiállításmegnyitóÁtalakítás

Folytatjuk történetünket a Balatoni Múzeumról. Ezúttal az 1967-ben megnyitott, 11 teremben 10 tematikus tárlatról mesélünk. Az első részt itt olvashatjuk.

A Balatoni Múzeum állandó kiállítását, melyet még 1949-ben nyitottak meg, az 1960-as években átalakították. A múzeumi kiállító csoport csaknem négy hónapos munkával készítette el a tizenegy terem anyagát, amely a szakemberek szerint az ország legszebb múzeumi kiállítása.

Az ünnepélyes kiállításmegnyitó

Az átadó ünnepséget 1967. november 7-i megemlékezésekre időzítették. Az eseményről részletesen tudósított a korabeli sajtó. Fényképek, úgynevezett sajtófotók készültek, amelyeket ma már forrásként használhatunk, ha rekonstruálni szeretnénk, milyen lehetett egy múzeumi séta az 1960-70-es évek Balatoni Múzeumában. A 11 teremben 10 tematikus tárlatot tartalmazó kiállításhoz míves-szép kalauz is készült. (Balatoni Múzeum. Keszthely. Vezető a keszthelyi Balatoni Múzeum Természettudományi, régészeti, történeti, néprajzi és fürdőtörténeti állandó kiállításához. Keszthely. 1969.)

S akkor lássuk, mit írt a korabeli sajtó az ünnepélyes kiállításmegnyitóról. Rangos tollforgatók voltak a tudósítók. Székely János és Koncz István. Utóbbi 1956-ban 20 esztendősen Keszthelyen töltötte sorkatonai szolgálatát. A fotókat Szabó Ferenc készítette. A Balaton-vidék évszázadai, évezredei címmel jelent meg a Napló hasábjain az az írás, amelyből most a múzeumtörténeti bekezdésen túl főleg a korabeli kiállítótermek látványát felelevenítő részletet emeljük ki.

A felújított 10 tematikus tárlatról

Korabeli fotók és leírások nyomán egy-kettőre ismerősen mozgunk már a régi termekben is.

A Balaton kialakulását, gazdasági és kulturális életének fejlődését, történelmi eseményeinek sorozatát a leletanyagon kívül ízléses díszletek teszik szemléletesebbé. A falba süllyesztett vitrinek, a rejtett világítótestek, a makettek és díszletek rendkívül látványos képpel fogadják az érdeklődőket.

  • I. Terem: Földtan; a balaton keletkezése; átmeneti kőkör (mezolitikum); újkőkor (neolitikum)
  • II. Terem: Rézkor- késői vaskor; bronzkor; bronzkor vége – koravaskor; vaskor
  • III. Terem: A rómaiak pannóniai uralma
  • IV. Terem: A népvándorlás kora
  • V. Terem: Honfoglalás – török hódítás
  • VI. Terem: XXIII-XIX. Század
  • VII. Terem: A balaton növényei, halak, halászat
  • VIII. Terem: Szőlőművelés
  • IX. Terem: Madarak
  • X-XI. Terem: A balatoni fürdőélet

Az első teremben a Balaton geológiai képét szemlélhetik; kő- és csont-eszköz gyűjtemény nyújt fogalmat az őskori itt élt emberek életkörülményeiről.

A réz- és bronzkori gyűjtemény (ilyen fémeszközök, szerszámok, fegyverek, ékszerek – pl. egy szép arany hajfonat-fogó – agyagedények; a temetkezések illusztrálása, stb.) arról tájékoztat, hogy az itt élt emberek gazdasági és kulturális kapcsolata az Adriáig nyúlott.

A különösen gazdag római gyűjtemény (a már vas eszközök, kőfaragványok stb.) átfogó képet ad az egykori Pannónia gazdasági helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól, hadászati eseményeiről és közérthetően szemlélteti, hogyan öröklődött a római kultúra a honfoglaló magyarokig.

Római villák, épületek makettjein kívül részletes tájékoztatást ad a fenékpusztai erőd egykori szerepéről, a keleti gót leletekről, és Nagy Theodorik király szülőhelyéről. 846-ban Zalavár lett központja Pribina szláv államának. Az időszámításunk utáni első évezredet bemutató két terem bővelkedik szép aranykincsekben.

Külön kiállítási anyag állít emléket a magyar középkornak; a honfoglalás korát és az Árpád-kort munkaeszközök, fegyverek stb. illusztrálják; a későbbi végvári harcokat idézik a környékbeli végvárak makettjei, török és magyar harci eszközök. Itt őrzik, mint ritkaságot, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős lőporos szaruját.

Nagy teret kapott a kiállításon Festetics György, a világ felsőfokú mezőgazdasági iskolája, a Georgikon alapítója és a Helikoni ünnepségek szervezője.

Ugyanebben a teremben találkozunk a balatoni hajózás kezdeteivel; egy sarkot pedig a 48-49-es szabadságharc keszthelyi emlékeiből rendeztek be.

Külön teremben kapott helyet a Balaton néprajzi emlékanyaga; részint a halászat, részint pedig a szőlőművelés köréből, amannak legérdekesebb darabja egy bödönhajó, ez utóbbié egy teljesen fa-konstrukciójú prés.

Hatalmas, akváriumszerű vitrinben mutatják be a Balaton vízalatti élővilágát. Ennél is látványosabb a Kis-Balaton madárvilágát szemléltető vitrin. Ez igényelte a legtöbb munkát; 3500 nádtövet és 12 ezer fűzfalevelet használtak fel a természethű – s művészien “sűrített” – díszlethez.

A két utolsó teremben a balatoni másfél évszázados fürdőkultúra, a társasági élet, az idegenforgalom és strandélet fejlődéséről kapunk (tárgyi emlékekben a korábbi anyaghoz képest talán szegényesebb) képet.

E források, leírások nyomán még a fiatalabb generációk szintén képet alkothatnak, milyen tárlók előtt, látványosságok között vitt is volna a múzeumi sétájuk, amit ők még nem, de az előző nemzedékek – a szülőké és a nagyszülőké – már tehetett Keszthelyen. De ha mégsem teljes még a kép, akkor szolgáljanak adalékkal még a régi útikönyv részletei is egy szélesebb és pontosabb múzeumi pannóhoz! Sági Károly és Zákonyi Ferenc a Balaton című összegző munkájában szólt mindarról, hogy mit láthattunk a Balatoni Múzeumba belépve az 1970-es években.

“Az előcsarnokban először a három alapító: Lovassy Sándor, Csák Árpád és Sági János emléktáblája állít meg bennünket. Itt rendezik az időszaki kiállításokat.

A kiállítási termekben a Balaton keletkezésével, a tó életkorának megállapításával, a tó tudományos tanulmányozásának történetével és kutatási eredményeivel találkozunk. A következő teremben a Balaton vidék ásványvilága tárul szemünk elé, majd gyönyörű diorámákban megelevenedik a Kisbalaton és a tó madárvilága. A történeti kiállításban az őskori élet emlékei sorakoznak: a legrégibb lovasi leletektől – a sümegi kovabánya emlékein át – a kő-, réz-, bronz-, vaskor népeinek leletanyaga tárul elénk a tárlókból. Igen mutatós és gazdag a római anyag. Ez nagyrészt a fenékpusztai római vár, Valcum területén kiásott leletekből áll. Az avarok idejében kialakult keszthelyi kultúra tárgyait is látjuk: kosaras függőket, dísztűket, gyöngysorokat. A szláv időről a zalavári leletek tanúskodnak. A továbbiakban a kiállítási anyagból elsősorban Keszthely város történetét ismerjük meg napjainkig.

Színes pompás része a múzeumnak a néprajzi kiállítás: a Balaton melléki nép használati tárgyainak, művészi alkotásainak gazdag gyűjteménye. A képzőművészeti részben a Balatont ábrázoló festmények, metszetek sorakoznak.”

Elképzelt, ám olvasmányaink alapján egyáltalán nem kitalált múzeumtörténeti sétánk Keszthelyen lassan a jelenhez közelít…