LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2020. május 30. PünkösdNépszokásokVallási néprajz

„Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja.”

Vagy:

„Mimimama, mi van ma…” – ahogy csongrádi kollégám gyűjtötte a mimimamázást.

Igen, pünkösd, a keresztény egyházban a szentlélek eljövetele. (A hosszú hétvége pedig azért van, mert „holnap van a második napja.”)

Bout család hórás/zsoltároskönyvének illusztrációja 1453-ból (Forrás: www.kb.nl)

Pünkösd Philip of Burgundy hóráskönyvében, 1450-1460 körül (Forrás: www.kb.nl)

A keresztény kalendáriumban a Szentlélek eljövetelének ünnepe – E napon Jézus tanítványaira lángnyelvek ereszkedtek le, majd eltöltötte őket a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. (Kedvelt középkori ábrázolás Mária és a tanítványok lángnyelvekkel és a galambbal a fejük felett.)

Június elnevezése a régi kalendáriumokban Pünkösd Hava. A szó eredete: a görög pentekosztész ’ötvenedik’ kifejezés, mely utal arra, hogy a húsvétot követő ötvenedik napon történik. Mivel a húsvéthoz igazítjuk, maga is mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a közé eshet.

Pünkösdi szokások

„Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”

16. századi forrásaink utalnak a pünkösdi királyválasztásra, táncra és játékokra – tiltják, mint pogány eredetű szokásokat. 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva.

A tiltások vonatkoztak a pünkösdi királynéjárásra, zöldágazásra, mulatságokra is.

A pünkösdi királyt lóversennyel vagy más ügyességi próbával választották, hatalma többnyire egy évig tartott. Innen a mondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”

A pünkösdi szokásokban, énekek szövegeiben különféle tavaszi-nyári szokástöredékek továbbélése, keveredése figyelhető meg, egyes elemek talán még a római korból származnak, mások középkori egyházi énekek maradványait tartalmazzák, melyekben szent Erzsébet alakja is feltűnik.

A házról házra járó pünkösdi szokásoknak két típusa különíthető el a 20. századi adatok, leírások alapján: az Alföldön és Északkelet-Magyarországon elterjedt pünkösdölés változatai, valamint a dunántúli pünkösdi királynéjárás, mely sokfelé még az 1960-as években is élő népszokás volt.

A Dunántúlon általában négy lány házról házra vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát, fején virágkoszorút viselt, a karján pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt.

Házról házra jártak. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, vagy fátyollal borították be. Éneklés közben mozdulatlanul álltak, vagy lassan körbejárták a királynét.

Az ének végeztével többnyire a következő mondóka kíséretében magasra emelték: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” Gyakran háromszor is megismételték a felemelését.

Ha valaki nem szívesen látta őket, gyorsan leguggoltatták a kiskirálynőt, hogy a gazdasszonynak ne nőjön meg a kendere. Ez a szokás is a későbbiekben ünnepköszöntő szokássá vált.

Ilyenkor egy hatodik kislány is csatlakozott a csapathoz, aki kis kosarába az adományokat gyűjtötte. (A Balatoni Múzeum Fotótárában őrzött felvételen már ez utóbbi változatot örökítette meg a fotós. A fehérkoszorús pici lányt négy nagyobb emeli, a kép bal szélén pedig sötét ruhás társuk az adományozás felelőse lehet.)

Pünkösdi királynéjárás (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Pünkösdkor táncmulatságokat, bálokat tartottak.

Egyes helyeken megajándékozták a pásztorokat. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tettek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Időjárásra is következtettek:

„Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.”

A „pünkösdi eső ritkán hoz jót.”

Tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is. Egyes falvakban a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűztek (nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát), esetleg pünkösdi rózsát. Gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik.

Vigándpetenden „haj liliomoztak” a lányok. Ez a szokás a zöldágjárás helyi változata. Zöld ágakat tördeltek a faluszéli bokrokról, majd velük mindig a sor elejére kerülő pár tartott kaput, amely alatt láncban előre haladva a többiek átbújtak.

Így mentek végig a falun, meghatározott pünkösdi énekeket énekelve („Itthon vagy-e hidasmester…”; „Ma vagyon…”). A végén énekes-táncos körjátékokat játszottak. Tihanyban a pünkösdi hidas játékot a református lelkész tiltotta be a 19. század végén.

S. Laczkovits Emőke közölte a fiúk és lányok által vegyesen gyakorolt szokás szövegét, melynek különlegessége, hogy a Balaton és annak halai is belekerültek:

[…]
Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Tihany körül a Balaton hullámot ver,
Balatonban garda, keszeg, tízezrivel”
[…]

Irod.:
S. Laczkovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a Bakony és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Bp. 2004.
Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei és a Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság kötet vonatkozó fejezete

 

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close