0
2020. május 30. NépszokásokPünkösdVallási néprajz

„Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja.”

Vagy:

„Mimimama, mi van ma…” – ahogy csongrádi kollégám gyűjtötte a mimimamázást.

Igen, pünkösd, a keresztény egyházban a szentlélek eljövetele. (A hosszú hétvége pedig azért van, mert “holnap van a második napja.”)

Bout család hórás/zsoltároskönyvének illusztrációja 1453-ból (Forrás: www.kb.nl)

Pünkösd Philip of Burgundy hóráskönyvében, 1450-1460 körül (Forrás: www.kb.nl)

A keresztény kalendáriumban a Szentlélek eljövetelének ünnepe – E napon Jézus tanítványaira lángnyelvek ereszkedtek le, majd eltöltötte őket a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. (Kedvelt középkori ábrázolás Mária és a tanítványok lángnyelvekkel és a galambbal a fejük felett.)

Június elnevezése a régi kalendáriumokban Pünkösd Hava. A szó eredete: a görög pentekosztész ’ötvenedik’ kifejezés, mely utal arra, hogy a húsvétot követő ötvenedik napon történik. Mivel a húsvéthoz igazítjuk, maga is mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a közé eshet.

Pünkösdi szokások

„Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”

16. századi forrásaink utalnak a pünkösdi királyválasztásra, táncra és játékokra – tiltják, mint pogány eredetű szokásokat. 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva.

A tiltások vonatkoztak a pünkösdi királynéjárásra, zöldágazásra, mulatságokra is.

A pünkösdi királyt lóversennyel vagy más ügyességi próbával választották, hatalma többnyire egy évig tartott. Innen a mondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”

A pünkösdi szokásokban, énekek szövegeiben különféle tavaszi-nyári szokástöredékek továbbélése, keveredése figyelhető meg, egyes elemek talán még a római korból származnak, mások középkori egyházi énekek maradványait tartalmazzák, melyekben szent Erzsébet alakja is feltűnik.

A házról házra járó pünkösdi szokásoknak két típusa különíthető el a 20. századi adatok, leírások alapján: az Alföldön és Északkelet-Magyarországon elterjedt pünkösdölés változatai, valamint a dunántúli pünkösdi királynéjárás, mely sokfelé még az 1960-as években is élő népszokás volt.

A Dunántúlon általában négy lány házról házra vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát, fején virágkoszorút viselt, a karján pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt.

Házról házra jártak. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, vagy fátyollal borították be. Éneklés közben mozdulatlanul álltak, vagy lassan körbejárták a királynét.

Az ének végeztével többnyire a következő mondóka kíséretében magasra emelték: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” Gyakran háromszor is megismételték a felemelését.

Ha valaki nem szívesen látta őket, gyorsan leguggoltatták a kiskirálynőt, hogy a gazdasszonynak ne nőjön meg a kendere. Ez a szokás is a későbbiekben ünnepköszöntő szokássá vált.

Ilyenkor egy hatodik kislány is csatlakozott a csapathoz, aki kis kosarába az adományokat gyűjtötte. (A Balatoni Múzeum Fotótárában őrzött felvételen már ez utóbbi változatot örökítette meg a fotós. A fehérkoszorús pici lányt négy nagyobb emeli, a kép bal szélén pedig sötét ruhás társuk az adományozás felelőse lehet.)

Pünkösdi királynéjárás (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Pünkösdkor táncmulatságokat, bálokat tartottak.

Egyes helyeken megajándékozták a pásztorokat. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tettek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Időjárásra is következtettek:

„Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.”

A „pünkösdi eső ritkán hoz jót.”

Tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is. Egyes falvakban a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűztek (nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát), esetleg pünkösdi rózsát. Gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik.

Vigándpetenden „haj liliomoztak” a lányok. Ez a szokás a zöldágjárás helyi változata. Zöld ágakat tördeltek a faluszéli bokrokról, majd velük mindig a sor elejére kerülő pár tartott kaput, amely alatt láncban előre haladva a többiek átbújtak.

Így mentek végig a falun, meghatározott pünkösdi énekeket énekelve („Itthon vagy-e hidasmester…”; „Ma vagyon…”). A végén énekes-táncos körjátékokat játszottak. Tihanyban a pünkösdi hidas játékot a református lelkész tiltotta be a 19. század végén.

S. Laczkovits Emőke közölte a fiúk és lányok által vegyesen gyakorolt szokás szövegét, melynek különlegessége, hogy a Balaton és annak halai is belekerültek:

[…]
Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Tihany körül a Balaton hullámot ver,
Balatonban garda, keszeg, tízezrivel”
[…]

Irod.:
S. Laczkovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a Bakony és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Bp. 2004.
Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei és a Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság kötet vonatkozó fejezete

 

Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a Balatoni Múzeum kiállításai a 431/2020. (IX. 18.) Korm. rendeletnek megfelelően kizárólag maszkban látogathatóak.

Megértésüket köszönjük. Vigyázzunk egymásra!