LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2019. január 7.

Az első években kezdtek érkezni az ajándékok, adományok a múzeumi egyesület részére, és kaptak helyiségeket, ahol új tárolószekrényekben tekinthették meg a látogatók a régészeti és természetrajzi gyűjtemények különleges darabjait.

Az egyesület törekvései, a múzeum léte és célja azonban még mindig magyarázatra szorultak, és 10 évvel az alapítás után, 1909-ben Sági János, a néprajzi gyűjtemény őre a „Becsüljük meg a régiségeket” című cikkben adott tájékoztatást.

Nézzünk néhány szemelvényt, amikből megtudható, mivel foglalkozik a múzeum.

Íme, a régészeti gyűjtemény gyarapítása miért fontos:

Közvetlenül felhívja a földművesek figyelmét, hogy a talált régiségeket a faluhoz legközelebb eső múzeumba kell bevinni. Eladhatja vagy ajándékozhatja a tárgyat, utóbbi esetben rá is írják a nevét a tárgyra, „hogy mások is követhessék a szép és hazafias példát”.

A régiségek közül példaként hozza fel a csonteszközöket, amelyek megnézését ajánlja, és elgondolkodtatja az olvasót, miért vannak ezek kiállítva, és mit kell rajtuk megfigyelni.

A megfigyelés után jön a magyarázat, a jelen korból vett példákkal és összehasonlítással.

A hegyesre csiszolt csonttal átlyukasztotta az elejtett állat, pl. a medve bőrét, és belehúzta a fonalat vagy a bélből szárított húrt. Így készített magának ruhát a régi ember.

A nagyobb, kihegyezett csonttal ugyanúgy hasba lehetett szúrni az ellenséget, mint „most a katona a szuronnyal a maga ellenségét”.

Maga a csont is lehet átlyukasztva – a szarvasagancs darabnál akkora lyukkal, hogy fa nyelet tett bele, és így készítette az ütőfegyverét. Az átlyukasztott kisebb csontok pedig ékszerként szolgáltak, mert „az ember ugylátszik, hiu volt mindig”.

A különös formájú, csiszolt vagy lyukas kődarabok szintén gyakran akadnak a földet művelő emberek kezébe. A „menykőnek” nevezett kövekről azt tartják, hogy villámláskor esnek le az égből. Egyéb hiedelmeket is megemlít Sági János:

Következik a magyarázat: ezek vésők, fejszék, csákányok, buzogányok voltak egykor, és sorba téve megtekinthetők a múzeum tárlóiban. A ma embere is használ ilyen eszközöket, de vasból.

Minden magyarázat mellé gyakorlati tudnivalókat említ meg, amik az újságolvasónak érthetővé teszik az ismereteket.

Rövid történeti áttekintést ad a Magyarországon élt népekről és eseményekről, hogy köthesse hozzájuk a pénzeket és a fegyvereket.

Szól a temetkezési szokásokról, és hogy miről árulkodnak a sírmellékletek.

Egyéb régiségeket is gyűjt még a múzeum, amik az emberek otthonában előfordulhatnak.

Végül rávezeti az olvasót, mi a múzeum célja, amely mindenkié. Rámutat, miért nem jó a régiséget kereskedőnek eladni, és a múzeumi tárgygyűjtésben miért vegyenek részt minél többen.

Végső soron a Balaton-vidék fellendülésének is eszköze a múzeum és kiállítása, a turizmus révén.

A teljes cikk elolvasható a Keszthelyi Hírlap 1909. október 24-i számában.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close