LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2018. június 1. KeszthelyMagyar Nemzeti GalériaKépzőművészetBalatoni Képtár

Keszthelyen 1975-ben Balatoni Képtár címmel minden eddiginél gazdagabb képzőművészeti kiállítás nyílt a Balatoni Múzeumban. Bodnár Éva a Magyar Nemzeti Galéria és a Balatoni Múzeum balatoni tárgyú festményeiből egy kiadványt is szerkesztett, amely a mai napig mintául szolgál, ha valaki a legszebb Balaton-ábrázolások közül szeretne könyvet megjelenteni. Rang volt mind a Balatoni Múzeumba, mind pedig e kiadványba festőinknek akár egy-egy alkotással is bekerülni, Szerelmey Miklós, Telepi Károly, Benczúr Gyula, Mészöly Géza, Szinyei Merse, Egry, Bernáth Aurél, Halápy János festményei s rajzai közé. (Udvarditól négy kép is szerepelt a kiállításon és annak katalógusában: Szőlőhegy télen; Nádvágó; Nádcsomó és a Sirató címűek. (A hatvanas években, 1963 és 1966 között készült opuszok ezek.)

Udvardi Erzsébet Badacsonytomajon alkotott 1959-től, s ahogy az évek teltek, egyre többet és mélyebben foglalkoztatta őt is a tó és a bazalt világa. 1975-ig jelentős kiállításokon szerepelt, a szakma s egyre több tárlatokat látogató érdeklődő kezdte el a Balaton festőjének nevezni, amely epitheton igen komoly elismerésnek számított , ha valaki megkapta Egry József után.

Bármerre is szerepelt képeivel a nagyvilágban: Bécstől Velencén át Új-Delhiig, a Balaton partjához mindvégig hű maradt.

Szinte műtermének szomszédságában, a badacsonytomaji Művelődési Házban volt az első önálló tárlata. Kiállítását Simon István költő nyitotta meg, aki ihletett szavakkal jellemezte Udvardi Erzsébet festészetét, valóban a közelálló testvérmúzsák becsülésével. E falusi tárlat azért is fontos volt, mert Vajkay Aurél szerint „tanulságos példát adott arra, hogy vidéki, sőt: falusi művelődési házban európai szintű, mai szemléletű modern kiállítást lehet rendezni.”

Udvardi Erzsébet sikerrel szerepelt, valahányszor Keszthelyre hozta festményeit. A Balatoni Múzeum úgynevezett Balatoni Nyári Tárlatán gyakran találkozhattunk a képeivel: már 1964-ben kiállított, ugyanígy 1974-ben, de közben is (1966-ban). A Balaton körüli tárlatait szívesen nyitották meg akár a déli, akár az északi parton nyaraló művészek, tudósok: Somogyi József, Tatay Sándor, Fodor András, Kralovánszky Alán, Petrovics Emil, Korzenszky Richárd, Nagy Gáspár vagy éppen Bertha Bulcsu.

1980-ban önálló kiállításának adott otthont a Balatoni Múzeum. Három hónapon át várta Udvardi Erzsébet festményeinek híveit és az érdeklődőket. A tárlatot Keresztury Dezső nyitotta meg.

Még ugyanennek az évtizednek a legvégén, 1989. őszén sor került Udvardi Erzsébetnek egy másik kiállításra is. Szeptember 5-én Bencsik Pál hévízi apátplébános köszöntötte városunkban a festőnőt és alkotásait. Az alkalomról készült fotókból többet is őriz a Balatoni Múzeum: egyiken ott látjuk Erzsi nénit Zsu Sajó festő és textilművésszel, másikon Cséby Gézával…

A Balatoni Múzeum volt igazgatójának, Müller Róbertnak és munkatársainak mindig szívügye volt, hogy a badacsonytomaji festőművész balatoni világának nyilvánosságot biztosítsanak, szépségéről meggyőzzék az idelátogatókat. A Keszthelyen is otthonra talált Udvardi-képekről Simon István költő a következőket írta:

„Udvardi Erzsébet képei előtt arra gondolok: milyen is az emberi lélek viszonya az időhöz és a földhöz? Választ nem várok. A művészet nem tudomány. S azt mondom – bevallom, kissé megilletődötten a látványtól – hogy európai festészet teremtődött a művész badacsonytomaji műtermében. Áttetsző lírája mögött a táj szelleme, a történelem, a múlt. Eltűnt idők fényessége, vizek csillogása, hegyek mozdulatlansága, a Biblia szépsége és örök igazsága -, a múlt és a jelen, amiként ő látja. Szülőföldünk, szeretteink, s a balatoni világ: ecsetje nyomán tiszta tükörben. Pillanatok szépsége és szomorúsága. Gondolat, érzelem: amennyi az ember szemsugarában és a szívében megfér.”

Udvardi Erzsébet képei közül az Apám címűt Vajkay Aurél – egészen pontosan – úgy jellemzett, hogy „a legsikerültebb magyar arcképmások közé tartozik.” Az Anyám és a Rekviem címűek édesanyját láttatják, utóbbi amint édesapját elsiratja.

Nádas, Fájdalom, Badacsony… A rövid, lekoppanó címek ugyanakkor egy kitáguló, a Balaton horizontjáig s azon is túl érő univerzum csodáiról is mesélnek már.

Udvardi Erzsébet őszikéit – amelynek vásznain már aranyszínű fóliával jelölt a ragyogást, vagy az ablakokon megcsillanó balatoni Napot, az új évezredben is ismerős jó érzéssel fogadták a keszthelyiek. 2003-ban ezt a kiállítást Mádl Dalma nyitotta meg. Az alkalomra kiadott katalógus színes, a reprodukciók hitelesek, pontos adatokat közöl Udvardi Erzsébet festői pályájáról. A kiadványban jelent meg Petánovics Katalin interjúja. Álljon itt egy idézet ebből a beszélgetésből, Udvardi Erzsébet így vallott akkor a Balatoni Múzeum munkatársának Badacsonytomajon: „A műterem szinte a a víz fölött van. A Balaton mindig más színben játszik, minden évszakban más. Ahogy a szél megborzolja a vizet, és a fény megtörik a hullámokon, ahogy megremeg a hidegtől, ahogy a nap végigsimítja a jeget,,, A ház észak-kelet-délnyugati, hosszában lehet látni a Balatont, így a végtelenség érzetét kelti.”

Udvardi Erzsébet Keszthelyen hunyt el 2013. február 4-én.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close