LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2024. február 1.

A körmeneti és oltárkeresztek a korabeli bronzművesség egyik legjellemzőbb és legimpozánsabb csoportjába tartoznak. Kettős rendeltetésük szerint a középkori liturgiában gyakori körmenetek alkalmával rúdra tűzve hordozták, egyébként pedig kereszttalphoz erősítve az oltáron álltak. A kereszteket többnyire fa alapra, vagy famagra szegecselték, amelyeket gyakran aranyozott rézlemezekkel is díszíthettek.
A nyugati keresztény világban a templomok felszerelésében a szertartáshoz szükséges kehely, paténa (ostyatál) és a misekönyv mellett a kereszt csak a 11. századtól jelent meg az oltárokon. Elsősorban azt a liturgikus mondanivalót fejezte ki, hogy a misében végbemenő áldozat Krisztus keresztáldozatának megújítása. Ennek megfelelően a műtárgyak legfontosabb része a megfeszített Krisztus ábrázolása az ú.n. corpus.

A Megváltó alakjának a megformálása az idők során folyamatosan változott.

A „Krisztus a kereszten” ábrázolástípus az ókeresztény művészetben az 5. századig egyáltalán nem jellemző, talán összefüggésben azzal, hogy a keresztre feszítés különösen szégyenletes kivégzési módnak számított. A 6. századtól a megfeszített alak már megjelent, de még nem áldozatként, hanem élő, a halálon diadalmaskodó uralkodóként ábrázolták; hatalmát gyakran királyi koronával hangsúlyozták. Ugyanakkor az evangéliumi leírás egyre több eleme tűnt fel az időszakban, például a hosszú tunikát felváltotta az ágyékkendő az ábrázolásokon. A halott Megváltó alakja a 9. század első felében jelent meg, közel egy időben a nyugati és a bizánci művészetben. A két ikonográfiai típus évszázadokig párhuzamosan létezett, vagyis a corpusok a „holt” és „élő” ábrázolási tradíció elemeit egyaránt magukon viselték. Csak később, a gótikában vált kizárólagosan jellemzővé a halott Krisztus ábrázolása.

Balatoni Múzeum - Kiállítások - Hónap műtárgya - 2024 január - corpus 2.

A Balatoni Múzeumban őrzött öntött bronz corpus teste és a ruházata bekarcolt díszítéssel lett ellátva, eredetileg zománcozott volt.

A corpus fején lapos pántkorona, alatta a homlokon párhuzamos vésett vonalakkal jelölt hajzat. Maszkszerű arcán nagy, lehunyt szemek, hosszú orr; hajfürtöket, bajusz szakállt nem jeleztek. Vastag nyaka vállak jelölése nélkül megy át a kitárt, vékony karokba, csuklóin mandzsettaszerű rovátkolás, tenyerei átfúrva, hüvelykje a kézhez simul. Hosszú törzsén a köldök és a mellbimbók vésett körökkel, a bordák ék alakban összefutó, párhuzamos, vésett vonalakkal jelezve. Szoknyaszerű ágyékkendőjén sima, vízszintes vonallal díszített öv, combjain sűrű, vésett, V alakú ráncok. Vékony, hosszú lábai szorosan összezárva, térdben kissé meghajolnak, lábai alatt kör alakú, átfúrt lemez.
A corpus a magyarországi körmeneti keresztek legtöbb darabbal képviselt csoportjához tartozik, a Kárpát-medence területéről eddig 9 példánya ismert. A keszthelyi múzeum corpusa a Darnay-gyűjteményből került a múzeumba, Bárányné-Oberschall M. jegyzete szerint Somogykéthelyen találták.

Balatoni Múzeum - Kiállítások - Hónap műtárgya - 2024 január - corpus 3.

Méretadatai:
magassága: 11,1 cm
szélessége: 10,2 cm
12. század második felére keltezhető a szobor, leltári száma: R 90.1.1.

Források:

Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4) KATALÓGUS II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség 198. old.
https://www.visegradmuzeum.hu/mutargyak-a-matyas-kiraly-muzeum-gyujtemenyebol-14-szazadi-bronz-corpus

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close