A művész és a dilettáns

2021. január 20. Képzőművészet19. századThan László

Than László művei a Balatoni Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

Adott egy festőművész, korának elismert, állami megrendelésekkel ellátott alkotója, aki Lotz Károllyal együtt teríti be falképekkel a Pesti Vigadó és a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falait, s válik a nemzeti tematikájú monumentális festészet meghatározó alakjává.

És adott egy hivatalnok, aki végül a Legfelsőbb Állami Számszék miniszteri tanácsosaként vonul nyugdíjba.

Testvérek.

Bármilyen furcsa, a következőkben nem előbbiről – azaz Than Mór (1828-1899) festőművészről – hanem utóbbiról és alkotásairól lesz szó.

Than Lászlótól (1830-1906), Than Mór öccsétől ugyanis számos tus- és tollrajzot, illetve gouache-t őriz a Balatoni Múzeum képzőművészeti gyűjteménye.

Than László és felesége, Altmann Berta
(1860-as évek; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, forrás: www.gallery.hungaricana.hu)

Alkotójuk szorosan kötődik a Balatonhoz, elsősorban Siófokhoz, ahol nyarait töltötte, s itt is hunyt el. A balatoni táj, a tó több rajzának is témája.

Érdekes megfigyelni, a két testvér látszólag milyen különböző életutat járt be, s közben mégis vannak hasonlóságok, párhuzamok életükben.

Az egyik, hogy mindketten részt vettek a szabadságharcban. Mór Görgey seregében szolgált hadifestőként, László a Feldunai hadsereg táborkari irodáján.

Mindkettőjükben élt az önkifejezés, az alkotás vágya. Ifjúkoruktól kezdve, s a háborús években is Mór és László is szorgosan rajzolgattak vázlatkönyveikbe, megörökítve családtagokat, történelmi jeleneteket, csatákat, tájakat, tábornokokat.

Than Mór ezen alkotásait a művészettörténet a kiforróban lévő, stílusát kereső művész szárnypróbálgatásaiként értékeli, melyeken már látszik, nem műkedvelővel van dolgunk.

Than László rajzai viszont leginkább csak azért érdekesek a kutatók számára, mert a korai években meglehetősen hasonló témaválasztás miatt lehet találgatni:

Ez vajon Mór vagy László, művész vagy dilettáns alkotása?

Gyűjteményünkből ezen időszakhoz köthető az alább látható gouache, melynek felirata: „Bácskából – Bajmok mellett, itt vették el 849-ben a ráczok „Csicsa” nevű nagy ágyúját”.

A kép az 1849. március 5-én vívott kaponyai győzelem helyszínét örökítette meg, ahol a feljegyzések szerint valóban a magyar csapatok zsákmánya lett egy 18 fontos Csicsó / Csicsa nevű ágyú.

Visszatérve az életutakra, Mór a szabadságharc után a jogász pálya helyett a művészetet választja, s Bécsben, Párizsban és Olaszországban fejleszti képességeit, majd hazatérve az 1860-as években fővárosi műtermet tart fenn. Jönnek a sikerek, a hivatalos kultúrpolitika elismerése jeléül az írás elején említett, nagyszabású megrendelések.

Művei megítélése persze saját korában sem volt mindig egyhangú, stílusát lehet szeretni vagy nem szeretni, mégis: érett korszakában az akadémikus historizmus emelkedett hangvételében festett művei mára a művészettörténeti tanulmányok kihagyhatatlanok részét képezik.

Öccse eközben a hivatalnoki ranglétrán lépked felfelé, s valószínűleg kevesen – csak családtagjai, barátai, közelebbi ismerősei – tudták róla, hogy előszeretettel figyeli meg korának jellegzetes alakjait, és örökíti meg őket sajátos stílusában.

Mindezt nem tartja titokban, hiszen dr. Wilhelmb Gizella művészettörténésztől tudjuk, hogy egy ma a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzött mappát egyik rokonának készítette, nászajándékként.

Wilhelmb Than Mórról írta doktori disszertációját, s az 1940-50-es években írt munkái bizonyítják, érdeklődése nemcsak a művészre, hanem családjára is kiterjed. 1952-ben rövid tanulmányt írt a Művészettörténeti Értesítőbe „A Than-család a magyar festészetben” címmel.

Itt „a legtermékenyebb Than-dilettáns”-ként mutatja be Than Lászlót, majd fennmaradt mappái alapján áttekinti kedvelt témáit: ceruzával színezett, tusos tollrajzain a hivatali élet szereplői és jelenetei, utazásokon, nyaralásokon megfigyelt tájak és alakok jelennek meg legtöbbször.

Általánosságban megállapítható, hogy jó megfigyelő volt, s karikírozó hajlama számos képén megfigyelhető. Alakjait sokszor torzítva, például aránytalanul nagy fejjel ábrázolja.

Gyűjteményünkből egy szerzetesi ruhát viselő férfit ábrázoló karikatúrát mutatunk.

Arcáról nem épp a legelőnyösebb emberi tulajdonságok sugároznak, kezében poharat tart. A kép felirata elárulja, mi van benne: „Papramorgó”. Ezt a népies-tréfás kifejezést égetett szeszes italokra, leginkább a pálinkára használják.

Than érdeklődött a politika iránt is, erről tanúskodnak „A berlini congressus ügyrendje”, illetve a „Kossúth legújabb kegyeltjei” című karikatúrák.

A Balaton múzeuma számára különösen érdekesek lennének Than balatoni nyaralásairól, mindennapjairól készült rajzai, ám gyűjteményünkben (ma már) csak egy fürdőélettel kapcsolatos karikatúra található, mely felirata szerint egy „orthodox fürdővendéget” ábrázol – egy elegánsan öltözött, hosszú ősz szakállú, botjára támaszkodó úriembert.

Balatoni képei a kortárs alkotók – például Brodszky Sándor, Mészöly Géza, Telepy Károly, Ligeti Antal – Balaton-festményeihez képest alacsonyabb művészi színvonalat képviselnek. Részletesen kidolgozott rajzain azonban jól tükröződik a tó s a táj iránti érdeklődése, szeretete.

Dokumentumértékűek, helytörténeti jelentőségűek a régi siófoki kikötőt, a földvári fürdőtelepet vagy a füredi prímási nyaralót ábrázoló képei.

Than Mór legtöbb alakjának (a szabadságharc nevesített vagy névtelen hősei, jelentős politikusok stb.) történelmi jelentősége vitathatatlan, allegorikus jelenetei időtlenek, de Than László  figurái sokkal őszintébbek, s segítségükkel egy kortárs szemén át láthatunk egy korszakot.

„Vázlatainak értéke művelődéstörténeti, mivel hű képét adja a kiegyezés utáni Magyarország és a főváros társadalmának, mindennapi életének a kortárs átlagpolgár szemével.”

– írja Wilhelmb.

Épp emiatt, művei fel-felbukkannak kiállításokon is – 2017-ben kettőn is. A Gödöllői Királyi Kastély „Utazik az udvar!” című időszaki kiállításának kurátorai például fürdőéletet bemutató rajzaiból és karikatúráiból válogattak. A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János-emlékkiállításán – „Önarckép álarcokban” – rajzai segítségével a költő korának különböző társadalmi rétegeivel való kapcsolatát elevenítették meg.

Számtalan, nála jelentősebb alkotó művével ellentétben – a sors furcsa játékaként – a kedvtelésből rajzolt kis művek nem kallódtak el.

Az említett Képcsarnokban (Magyar Nemzeti Múzeum) több albuma is megtalálható. Ezen kívül Wilhelmb még két muzeális intézményt sorol fel: a Fővárosi Művelődéstörténeti Múzeumot és a keszthelyi Balatoni Múzeumot. Mint olvassuk, nálunk „egy balatoni tájakat és a nyaralók karikatúráit tartalmazó album” található.

Leltárkönyvünkbe összesen 46 Than-rajz került bejegyzésre 1958-ban, ám a gyűjtemény hányattatásai folytán ennek több mint fele elveszett. A legutóbbi (2006-2008) és a most folyó revízió alkalmából is 22 darab alkotást tudtunk azonosítani.

Ha később élt volna, társadalomkritikus vagy politikai témájú karikatúrái talán újságok hasábjain jelentek volna meg, s a hivatalnoki helyett lehet, más pályát választott volna….

Nincs azonban okunk feltételezni, hogy elégedetlen volt sorsával, hogy keserűvé, boldogtalanná tették volna bátyja művészi sikerei. Anyagi biztonságban eltöltött élete 76. évében hunyt el.

 

Felhasznált irodalom:

• Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/
• Dr. Reiszig Ede: A kaponyai győzelem. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye II. 1909.
• Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus. Budapest, 2018.
• Wilhelmb Gizella: A Than-család a magyar festészetben. Művészettörténeti Értesítő, 1952,. p. 140-141.