Szent Iván éj

2020. június 23. napfordulótűzugrásNépszokásokSzent Iván éj

Szent Iván (János) és a napforduló

A nyári napforduló az északi féltekén június 21-én van (esetenként 22-én vagy 20-án). A kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez), június 24-hez kötik.

A nyári napfordulót már az ókori egyiptomiak is ünnepelték, mint minden szoláris időszámítás szerint időt rendszerező nép az északi féltekén.

Európában a kereszténység előtt is fontos időszak volt, és napjainkban is a világi és vallási ünnepeket magába olvasztó kitüntetett időszaknak számít. A kereszténység felvétele után is sok elem megőrződött a pogány szokásokból.

Az 5. századtól a napforduló is keresztény ünnep lett, Szent Iván-naphoz, azaz Keresztelő Szent János ünnepéhez kapcsolódott. Az északi féltekén élők számára a nyár hozza az érést, a termés betakarítását.

A napfordulót nyárközépnek is tekintik, utána nem sokkal kezdődik az aratás, melynek sikere egykor az emberek egész éves megélhetését jelentette.

Nyárközép Európában

A nyárközép különösen Európa északi országaiban mitikus időszak.

Ilyenkor csak pár órára, vagy a legészakibb területeken egyáltalán nem megy le a nap. A germán, skandináv, balti, szláv, kelta népek látványos tüzekkel, máglyákkal ünnepeltek ill. ünnepelnek a mai napig.

Svédországban a mi májusfánkhoz hasonló feldíszített fatörzs körül táncolnak, isznak, és virágkoszorút tesznek a lányok, gyerekek fejére. Mágikus töltetet kap ilyenkor a természet: elfek, trollok népesítik be, gyógyító a harmat és a hét virág, melyet ilyenkor szednek.

A dánok, norvégok tüzeket gyújtanak a tengerparton Sankt Hans boszorkányos éjszakáján. A finnek Johannusnak nevezik és szintén máglyákat (Johannuskokko) gyújtanak és táncolnak, isznak (minél többet, annál jobb lesz az aratás), lármáznak. A tűz és a zaj, természetesen, a gonosz, sötét erőket is távol tartja. Nyári fesztiválok megtartására és a házasságkötésre legmegfelelőbb időszak.

Oroszországban, Lengyelországban és Ukrajnában Ivan-Kupala (St. Iván) éjszakáján mágikus ereje van a víznek, tűznek, növényeknek és a belőlük font virágkoszorúnak. Úgy tartják, Szent Iván éjjelén virágzik a páfrány.

Németországban, Ausztriában a Johannisfest St. János születésnapja, egyházi és régi pogány hagyományok keveredésével. Itt már jobban előtérbe kerül a Nap Krisztusnak való megfeleltetése a magyarázatokban. Tüzeket általában hegytetőkön gyújtanak (Johannisfeuer), táncolnak körülötte, szalmabábút égetnek.

Ez gonoszűzésre is jó, valamint a villám és jég elhárítására. Koszorút fonnak virágokból, ágakból,  melyet János koronájának neveznek (Johanniskrone) és gyógynövényeket gyűjtenek.

Szent Iván éj Magyarországon

Hazánkban hiteles adataink a 16. sz. óta vannak Szent Iván-i tüzek gyújtásáról, de valószínűleg már régebben is örömtüzeket gyújtottak ezen a napon. A tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek.

Ez volt a Szent Iván-i ének, melyről Heltai Gáspár is megjegyzi, hogy annyira hosszú, hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta.

A tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtották, illatos növényeket, virágokat füstöltek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználtak, hiszen különösen ezen a napon rendelkeztek gyógyító erővel.

A tüzet átugrálták, mely szertartásnak egészség- és szerelemvarázsló szerepe volt. Az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak a fiatal párokra vonatkozóan, de a lányok férjhezmenésére is következtettek belőle. A tűz átugrása közben a Szent Iván-i éneket, párosító-, kiházasító dalokat énekeltek.

A tűzugráson kívül az Európa-szerte szokásos fáklyagyújtást, tüzes karika eregetést, tűzcsóválást szórványosan a magyarság is gyakorolta. Más mágikus eljárások, cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatosak.

Már Bod Péter említette a 18. században azt a más népeknél is ismert hiedelmet, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye.

Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, a ház elejére szokták akasztani tűzvész ellen.

A szentiváni tűz termékenységvarázsló és túlvilággal való kapcsolattartó egykori szerepére utal, hogy a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztotta leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt.

Azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogattak. Almát is vetettek a tűzbe. A tűzben sült almát is a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak.

Az olyan anyának, akinek elhalt a gyermeke, Szent Iván napja előtt nem volt szabad gyümölcsöt ennie.

Keresztelő Szent János

A kereszténység Keresztelő Szent János ünnepét tette a napforduló időszakára. János a Messiás előfutára, aki fél évvel korábban született nála.

A pár napos eltérés a naptárreformok következménye. (A Szent Iván megnevezés a bizánci hatás eredménye.) Az i.e. 1. században élt csodálatos módon született szent, anyai ágon Jézus rokona.

Mária és Erzsébet találkozásakor az Üdvözítő közelsége miatt János már anyja méhében megszenteltetett: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek.

Ő keresztelte meg Jézust, halálát pedig Salomé okozta, aki táncáért cserébe Keresztelő János fejét kérte egy tálcán a királytól. Ezért nevezik Jánostáncnak, Szent János táncának, nyavalyatörésnek azt a szervi idegbajt, mely a tűztánc alkalmával tömegesen jelentkezett a résztvevők körében.

Megjegyzés nyári jeles napjainkhoz, népszokásainkhoz…

Nézzük meg a kalendáriumot!

Mikor is van sok jeles napunk? Hát, nem nyáron.

Régi világban az emberek nem értek rá nyáron ünnepelni. A parasztember dolgozott tavasztól őszig, így a nagy ünnepek, ünnepi időszakok, amik tele vannak népszokással, mind a késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakra esnek.

Kisfarsang, de igazából Márton, advent, karácsony, farsang, aztán a húsvétnak már csak pár nap jut a tavaszi munkák közepette. Persze, van a pünkösd, de az említettekhez képest az meglehetősen kevés teret ad ünneplésre, népszokásokra. Az „évközi időszak” nem az ünnepeiről híres.

Nincs is könnyű helyzetben a néprajzkutató, ha felkérik, tartson előadást a nyári ünnepekről, népszokásokról. Még jó, hogy van a Szent Iván éjszakája. Arról lehet beszélni. Sok arról sem maradt fenn a 20. századra, de azért találunk adatokat, melyeket mások továbbgondolhatnak (vagy továbbszaporíthatnak).

Nem, arató- és szüreti felvonulások nem voltak, augusztus 20-át is úgy találták ki, hogy azonos mintára tudják mindenhol megszervezni. (Persze, megoldjuk ilyenkor is. Beszélünk a nyári munkákról.)

Mostanában divatos ünnepeinkkel kapcsolatosan (Márton, Vince, Szent Iván, de a karácsonyra, húsvétra is igaz) egyre több népszokást ápolunk. Ezek nagy része nem, vagy nem itt volt ismert. De mindegy, hagyományt őrizünk, mindegy kiét.

Jó áru most a hagyomány, lehet hozzá mindenféle egyebet kapcsolni a gasztronómiától kezdve a zenés-táncos mulatságon át a kézműves termékekig.

Megváltozott a világ, nyáron érünk rá, akkor kell a hagyomány.

Nem is azért írom, mert bajom van vele, hanem mert ez a szakmám. Persze, a napforduló és a vele szorosan összefüggő Szent Iván régen is kiemelkedett a dolgos hétköznapokból, és még a kereszténység sem tudta teljesen elmosni régi pogány jellegét.

Keresztelő Szent János ünnepe, persze, de akkor is nyárközép, és fordul a nap. Érezzük, látjuk, hatása alatt vagyunk. Tűzgyújtás, gyógynövények meg alma… tudnánk ezekről valamit, ha nem lenne évente a magyar múzeumok talán legsikeresebb rendezvénysorozata?

Eszünkbe jutna parázson futni, tűz fölött ugrani, gyógynövénnyel füstölni, ha nem lenne Múzeumok Éjszakája? Még talán az újpogány szektaszerű szerveződések sem tartanának tűzugrálós vízparti mágikus ősmagyar tündérnézést napimádással…

Felhasznált irodalom:

• Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964)
• Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/ (2020.06.22.)
• Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei (Bp., 1982)
• Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság (Bp., 1990)
• Európai kitekintés: Wikipedia, egyéb internetes felderítés és finnországi tanulmányaim emlékei

Fejléckép:

Balatoni naplemente (Fotó: Gyanó Szilvia)