Tekintse meg Halápy János festőművész alkotásait, akinek élete és művészete összefonódott a Balaton vidékével.
“Rajongok a Balatonért, hiszen festői szépsége végtelen és kimeríthetetlen.”
A természetből, gyakran egészen egyszerű motívumokból indult ki. Sokszor festette meg ugyanazt a témát különféle változatokban. A balatoni táj mellett – főként életének utolsó szakaszában – a virágcsendélet is foglalkoztatta.
A festőművész (1893-1960) egy kis Zala megyei faluból, Pórszombatról indulva jutott el az 1920-as évek Párizsba, a modern művészetek akkori fővárosába, ahol Braque, Matisse, Picasso művészete hatott fejlődésére úgy, hogy közben nem vált e zsenik epigonjává, puszta másolójává. Budán telepedett le, de a húszas években Balatonfüreden is berendezett egy műtermet, ahol évente három-négy hónapot töltött. Utolsó, „Téli napsütés” című képét halála előtt egy hónappal, a téli Balatonról festette.
“A Balaton fényei és kertjeinek virágai együtt élnek bennem. Ők adnak erőt, jókedvet a boldog alkotó munkához.”
A Halápy János Emlékszoba 1989-ben nyílt meg a Balatoni Múzeumban. A festményeket a művész özvegye, Halápy Lili adományozta a múzeumnak.