Fenékpuszta - Környezettörténet

A késő római erőd és környéke nem csupán régészeti értékei okán, de történetföldrajzi szempontból is nemzetközi jelentőségű terület. A 18. századi történeti térképek még kiterjedt lápos területeket ábrázolnak. Szintén világosan kivehető a késő római erőd természettopográfiai alaphelyzete a löszhát déli végén:

A Balaton nyugati vége a 18. század 2. felében (Az Osztrák-Magyar Monarchia első katonai felmérési térképe, 1763-1785)

A Balaton mai arculatát az antropogén beavatkozások határozzák meg: a gátak, a lecsapolások és a partkiépítés. S bár az antropogén hatások rendkívül régiek, a történeti táj arculata jelentősen eltért a maitól. Az emberi beavatkozás módjától és mértékétől függően korszakonként változott az erőd környezete. A változást generáló legfontosabb tényezők a mezőgazdasági művelés, a vízrendezés, az településközi infrastruktúra illetve a településszerkezet voltak.


A változások rekonstrukciója alapvető adatokat szolgáltat a hajdani környezet- és életkörülmények megismeréséhez. Ez különösen érvényes a Kis-Balaton térségére, amely nyugati végén Fenékpuszta található.  


Már a 19. század óta vita tárgyát képezte a Balaton kialakulásának ideje, ill. folyamata, földtani alapja. Egy geológiai szempontból fiatal, 18.000-20.000 éves képződményről van szó. A tó kialakulása tektonikai mozgásokra vezethető vissza.


Az ún. balatoni törésvonal mentén egymástól világosan elkülöníthető medencék láncolata jött létre. Az itt összegyűlő vizekből lépésről-lépésre alakult ki a Balaton mai képe. A legidősebb medence a keszthelyi, amely a szigligeti és szemesi medence északi része előtt alakult ki (a Balaton geológiai kutatásáról bővebben: http://www.mafi.hu/mafi/node/10, http://www.mafi.hu/mafi/node/629).


A Balaton vízszintje (a párolgáson és a kisebb vízfolyásokon túl) alapvetően a tavat tápláló Zala vízhozamától és felesleges vizet levezető siófoki zsilip áteresztőképességétől függ.   A déli partot észak-déli irányú hajdani folyóvölgyek tagolják, amelyek tölcsérszerűen nyílnak a Balaton déli partja felé (berkek). A völgyek között a Somogyi-dombság löszhátai húzódnak. A Balatont a történeti időkben erős vízszintingadozások jellemezték: a legmagasabb vízállás a 111 métert is meghaladta, a legalacsonyabb 104 méteres tengerszint feletti magasságnál húzódhatott.

 

A Balaton vízszintváltozásainak rekonstrukciója

 

Szöveg: Orsolya Heinrich-Tamaska/Ulrike Grimm; Kép: Arcnum Press Budapest; Video: Ulrike Grimm; Web: Kiss Viktor

2013. október 07., hétfő 23:57
Hétfő 9.00-18.00
Kedd 9.00-18.00
Szerda 9.00-18.00
Csütörtök 9.00-18.00
Péntek 9.00-18.00
Szombat 9.00-18.00
Vasárnap 9.00-18.00